Szeretem a méhészkedést
Beszélgetés Mihályi László adai méhésszel

Mihályi László 1965-ben született Adán, az általános iskolai tanulmányai befejezése után a Műszaki Iskolába iratkozott, és sikeresen be is fejezte. Egy ideig a saját szakmájában is dolgozott, később azonban méhészkedni kezdett, mára ez a fő foglalkozásává vált. Jelenleg 100-110 méhcsaláddal foglalkozik, és vándorméhészként a terepen is igen sokat van.

    – Hogyan került kapcsolatba a méhészettel?
    – A munkahelyemen, ahol dolgoztam, már nem volt lehetőségem a fejlődésre, így úgy éreztem, elérkezett az ideje annak, hogy belekezdjek valami egészen más dologba. A méhészkedés mellett döntöttem, mivel nagyon sok pozitív véleményt hallottam róla, noha sok munka, piszmogás van vele. A méhészettel 2002-ben kezdtem el foglalkozni, és azóta is egyedül csinálom. Nem vagyok egyetlen méhészegyesület tagja sem. A méhészkedés a fő foglalkozásom; tavasztól őszig a méhekkel foglalkozom, ősztől tavaszig pedig a felszerelések, a kaptárak javítását végzem, illetve új kaptárakat készítek. A méhészkonténert, amelyet a tavalyi év óta használok szállításra, szintén magam készítem el. Vándorméhész vagyok, ami azt jelenti, hogy sokat vagyok terepen. Március végétől szeptember közepéig járjuk a különböző legelőket a méheimmel: a repce-, az akác-, a gyalogakác-, a selyemkóró (itt persze nem a gyomnövényre gondolok), a napraforgó-, illetve a különféle őszi mezei virágok területein időzünk a legszívesebben, mivel ezek virágait szeretik a méhek a leginkább, és ezeken a területeken igen szorgalmasan gyűjtik a virágport. Jelenleg 100-110 családdal foglalkozom.
    – Hogyan látja, mekkora a kereslet ma a méz iránt?
    – Úgy veszem észre, hogy az emberek még mindig érdeklődnek a méz iránt, és keresik is, feltéve persze, ha tiszta mézről van szó, hiszen tudják, hogy a méz egészséges és sokféle betegség megelőzésében játszik fontos szerepet. Jómagam is azt a mézet szeretem, amely valódi, és amelyet valóban a méhek készítenek; én csak elszedem, kipergetem, szűröm, tárolom, majd amikor megkristályosodott, visszaolvasztom, üvegekbe rakom, felcímkézem és eladom. Az eladás az én esetemben részben otthon, azaz háztól történik, részben a piacon, ahol szintén nemcsak a különféle mézeket, hanem a propoliszt, a virágport és a méhviaszt is árulom. Ami megmarad, azt átadom a felvásárolóknak.

    – Kifizetődő-e manapság a méhészet? Egyáltalán hogyan szerez tudomást az újdonságokról, a méhészet fejlődéséről?
    – Hogy kifizetődő e manapság a méhészkedés? Ha az ember komolyan veszi, akkor igen, kifizetődő. Igaz, van vele vesződés, de szeretni kell, és akkor a munka sem esik nehezünkre. A megtermelt méz mennyiségét persze az időjárás is nagymértékben befolyásolja, hiszen ha nem kedvező, akkor kevesebb a méz, illetve az egyéb termék is. Manapság kiszámíthatatlan az időjárás, és ez nem kedvez nekünk, termelőknek sem, főleg ha valaki terepen, legelőkön van, mint ahogy én. Azonban a nehézségek ellenére is szeretek méhészkedni, hiszen a természetben vagyok, ráadásul a magam ura vagyok. Nincs szebb annál, mint amikor az ember kint van a szabadban, és gyönyörködik a tájban. Ami az újdonságokat illeti, azokról elsősorban más méhészektől, a szerbiai méhészegyesület honlapjáról, illetve különféle szaklapokból szerzek tudomást – fejezte be a beszélgetést Mihályi László méhész.