Teológiai gondolatok
A Boldogságos Szűz Mária

    A Boldogságos Szűz Mária a legnagyobb a szentek közül, hisz Ő a „kegyelemmel teljes”, az a személy, akinek szűzi anyasága a kezdetektől ott van Isten teremtő és megváltó tervében, aki a megtestesült Ige anyja lett.
    Személyének fontosságára utal az a tény, hogy a Szentírás ószövetségi részében több, a Szűzanyára vonatkozó jövendölés is van. Így a bűnbeesés utáni eseményeknél arról olvasunk, hogy ő a kígyó vereségét okozó utód anyja lesz, Izajás próféta könyvében (Iz 7,14-16) pedig arról, hogy a Szűz anyja lesz annak a Fiúnak, akiben velünk az Isten. Mikeás prófétánál Mária lesz az a nő, akinek világra kell hoznia a Megváltót. ( Mik 5,1-5)
    A Biblia újszövetségi része már nevén nevezi azt a nőt, akit az ószövetségi előképek a „Szűz” névvel illettek. Ez a nő nem más, mint a názáreti Mária, akinek születéséről és gyermekkoráról csak az apokrif írások számolnak be. Az evangéliumok alapján már azt a felnőtt Máriát ismerhetjük meg, aki jegyese volt Józsefnek, és aki minden akadékoskodás nélkül, őszinte hittel fogadta el Isten angyalának üzenetét, miszerint Ő lesz a Megváltónak, azaz Isten Fiának anyja.
    Mária családjával együtt vállalta az egyiptomi száműzetést, majd a názáreti éveket. József halála után Kafarnaumba költözött. Ott volt a kánai menyegzőn, ott kifinomult érzékkel hívta fel a figyelmet Jézus istenfiúságára. Gyakran kísérte Fiát vándortanítói tevékenysége során. Ott volt Jézus keresztre feszítésénél, majd a Szentlélek eljöveteléért tartott összejöveteleken, a Pünkösdvárásban is.
     Az Egyház tanításában Máriával kapcsolatban négy kötelező erejű hittétel (dogma) él:
    1. Szűz Mária istenszülő, istenanya, mert Isten Logoszának emberré válását szolgálta az istenember Jézusban.
    2. Szűz Mária istenanyai méltóságából származik mindenkori szüzessége: Mária szűzen foganta és szülte Szent Fiát. Szüzessége örökre megmaradt.
    3. Mária szeplőtelenül fogantatott, azaz Krisztus érdemeire való tekintettel, mentes volt az áteredő bűntől. Ezt a dogmát IX. Piusz pápa hirdette ki 1854-ben, ünnepe pedig december 8.
    4. A Szűzanya földi életének befejeztével testestül-lelkestül felvéttetett a mennyei dicsőségbe. Ennek dogmáját XII. Piusz pápa hirdette ki 1950-ben, ünnepe pedig augusztus 15-e, Nagyboldogasszony napja.
    A jámbor keresztény hívek több évszázadon át ájtatosságokat tartanak Szűz Mária tiszteletére. Ezek közül a legnépszerűbb a május hónapot átölelő ájtatosság. Az erre a célra használt ájtatossági formát VII. Pius pápa hagyta jóvá 1815. április 21-én. Az ájtatosságban a hívek azért imádkoznak a Szűzanyához, hogy járjon közbe Istennél az emberek hitetlensége, közömbössége és Isten iránti hálátlansága miatt, hogy minden ember számára esdje ki Isten irgalmasságát. Szűz Mária havában imádkozzunk mi is nagy hittel és őszinte szeretettel!

Morvai Matild, MA