Adáról Regensburgba
Beszélgetés Koncsek Almási Tiffanyval, a Venus Táncklub egykori táncosával

    Koncsek Almási Tiffany, a Venus Táncklub egykori táncosa négy és fél éves korában került Adára, azután éveken át ott élt. Édesanyja és rokonai ma is városunkban laknak, ő azonban nemrég úgy döntött, Németországban, Regensburgban próbál szerencsét. Jelenleg egy multinacionális cégnél dolgozik, de emellett táncol és táncoktatóként is tevékenykedik. Tiffanyval a Facebookon beszélgettünk.

    Először is el kell mondanom, soha nem kívánkoztam külföldre. Odahaza, Adán megvolt mindenem. Az édesanyám, a nagyszüleim és a keresztszüleim minden téren a támaszaim voltak. Talán kevesen tudják rólam, hogy a táncos pályafutásomat nem a mazsorettkedéssel kezdtem, hanem előbb a társas táncban, valamint a disco és a hiphop műfajában próbáltam ki magam, a mazsorett csak néhány év múlva ékelődött be a többi stílusirányzat közé – meséli Tiffany.

A regensburgi csapat tagjaként is rendszeresen színpadra lép

    – Körülbelül egy évnyi gyakorolás után sima mazsorettből tamburmajorrá váltam, azaz a lányok csapatkapitánya lettem. Imponált és ösztönzött a tudat, hogy figyelnek rám, és az én irányításomra lépkednek minden fellépésen, versenyen és utcai felvonuláson. Nagyon jó kis csapat kovácsolódott össze, olyan volt, mint egy nagy, szerető család. Igaz, kevés támogatást kapott a klub, mégis több helyről vittünk Adára valós serlegeket, elismeréseket. Azért mondom, hogy valós serleget, mert a mai napig vannak olyan csapatok, amelyeknél inkább a mennyiség, mintsem a minőség dominál. Sokat tanultam tanáraimtól, és itt nem csak a tánclépésekre gondolok. A közösségi élet sokszor mutatott mást a színfalak mögött. A megfeszített munkatempó azonban szinte mindig meghozta a gyümölcsét. Később a Venus kissé átalakult, és csak a mazsorett maradt meg. Ez eleinte ugyan bántott, mert hiányzott a többi irányzat, a lányok és a tanáraim azonban hamar elfeledtették velem az apróbb sérelmeket. Ekkor voltam végzős elemista. Habár a tánciskolából „járt volna” valamilyen elismerés, mégsem kaptam, mert „egyeseknek” túlképzett voltam. Ez egy kicsit fájt, de az élet ment tovább, és mint mindig, akkor is bebizonyosodott, hogy a rossz dogok után jönnek a jók – emlékezik vissza Tiffany.
    – A középiskolát Adán végeztem. A Műszaki Iskolába jártam, számítógép-elektrotechnikai szakra, ezt sikeresen be is fejeztem. Tánccal ez alatt az idő alatt is foglalkoztam. Azután Nagybecskereken folytattam tanulmányaimat, és 2015-ben megszereztem a számítógépmérnöki diplomámat. A tánctól még akkor sem szakadtam el, folyamatosan ingáztam Ada és Nagybecskerek között. Bánát „fővárosában” a Stage csapatát erősítettem. Itt azonban a mazsorettkedés kissé háttérbe szorult, ugyanis ebben a táncklubban a klasszikus és a modern táncok, valamint a dzsesszbalett dominált. Hétvégeken azonban Adán is jártam edzésekre a már összekovácsolódott csapattal. De nemcsak Ada és Nagybecskerek között ingáztam ebben az időben, hanem 2013-tól kezdve Ada és Regensburg között is. A szív hangja erős. Ezt az ingázást a szerelem váltotta ki. A tanulmányaim befejezése után azután végleg kiköltöztem ide, Regensburgba. Kezdetben nehéz volt, mivel édesanyám és a rokonaim Adán maradtak, és nagyon hiányoztak. Eleinte a beilleszkedés is nehezen ment, és annak ellenére, hogy biztos hátterem volt, jómagam is szembetaláltam magamat a kezdők nehézségeivel. Elsősorban a nyelv okozott fejtörést, de azután kellő gyakorolással sikerült leküzdenem ezt az akadályt. Mivel a sors kegyes volt hozzám, a számítógépes tudásomat a hazámtól távol is kamatoztathattam, hiszen jelenleg is egy multinacionális cégnél dolgozok, amelynek a környező országokban is vannak érdekeltségei – mondja Tiffany, hozzátéve, természetesen a másik szerelme, a tánc sem tűnt el az életéből.

Koncsek Almási Tiffany még a Venus táncosaként

Az egyik korábbi nagybecskereki fellépésén

A Debrecenben szerzett oktatói diplomával a kezében

    – Néhány hét kutatás után rátaláltam jelenlegi klubomra, amelyet Detlef D. Soost, Németország egyik legismertebb koreográfusa és fitneszedzője irányított. Ebben a klubban sikerült tovább táncolnom, noha itt csak hiphop formáció létezett. Ugyan nem áll távol tőlem ez a műfaj sem, mégis nagyon sajnáltam, hogy nincs mazsorettcsoportjuk. Éppen ezért elhatároztam, hogy egy szinttel feljebb lépek, és távhallgatóként – ismét folyamatos ingázással – 2016-ban Debrecenben megszereztem a mazsorettoktatói címet, ezzel már Németországban és az Európai Unió többi országában is taníthatok. Ezzel az az álmom is teljesült, hogy átadhassam a tudásomat az utánam következő generációknak. Ebben szerencsére a klubom is maximálisan támogat. Szinte minden hétvégén voltak fellépéseink, ezeken szép sikereket értünk el. Itt azonban kissé másként működik a rendszer, mint otthon, hiszen nemcsak az oktatók, hanem a táncosok is jelentős honoráriumot kapnak a fellépések után, és bár engem soha sem a pénz ösztönzött, azért jó érzés azért pénzt kapni azért, amit az ember ilyen régóta űz és ennyire szeret – meséli Tiffany, majd azt mondja, hogy az egyik szeme sír, a másik meg nevet, hiszen nagyon nehéz szívvel ugyan, de a távolság miatt ideiglenesen el kellett búcsúznia az adai táncklubjától, a Venustól; az új világba csöppenve azonban új barátokra és új táncostársakra lelt.
    – Úgy érzem, itt megkaptam azt az elismerést, amit otthon sajnos általában másoknak ítéltek oda, nem nekem és nem a Venus Táncklubnak! Ennek ellenére a volt klubom örökre a szívemben marad, és ha tehetem, valamilyen formában igyekszem majd támogatni is őket, hiszen részesei azoknak a sikereknek, amiket eddig elértem, és amiket reményeim szerint ezután el fogok érni. De természetesen nem felejtem el Adát sem, ha csak tehetem, igyekszem majd hazalátogatni, és körbejárni az otthoni rokonokat, barátokat és ismerősöket – fejezi be a beszélgetést Koncsek Almási Tiffany.