Nyelvi figyelő
Ki vigyáz a gyerekre?

    A csecsemő vagy kisgyermek gondozására, felügyeletére felfogadott nőnek közönségesen dajka a neve a magyarban. A bizalmas szóhasználatban arra is mondják, aki csecsemőt, kisgyermeket babusgat, ringat, vagyis dajkál (különösebb kötelezettség nélkül, alkalmilag). A dajka főnév már a tizennegyedik században felbukkan nyelvünkben, a Königsbergi Szójegyzék már tartalmazza, 'csecsemő szoptatására, gondozására alkalmazott nő' jelentésben. Egészen a huszadik századig magától értetődő dolognak számított, hogy a dajka a saját tejével táplálta a rábízott csecsemőt, csupán újabban váltja fel a szoptatást a cumisüvegből való itatás. A XIX. század derekán anya vagy nagyanya megszólítására is kezdték alkalmazni a dajka főnevet. Egyébként szláv eredetű a szó, a dojka megtalálható a bolgárban, a szlovénben, a kaj-horvátban, a csehben, a szlovákban, a kárpátukránban (ezekben a nyelvekben szoptató személyre vonatkozik; a szerbben emlőt, tőgyet jelöl).
    A dada bizalmas stílusminősítésű, gyermeknyelvi jelölője a csecsemőt, gyereket gondozó személynek. A dajka változatának látszik, de nem az, eredetileg vénasszonyra vonatkozott, csak később lett a dajka szinonimája. Azoknak a szavaknak a csoportjába tartozik, amelyek a beszélni kezdő gyermek első tagolt hangjait utánozzák. Ezekkel a gyermek vagy magát, vagy a környezetébe tartozó felnőtteket jelöli (baba, mama, tata stb.). Más nyelvekben is van megfelelője: a szlovák dada pesztonkára, dajkára vonatkozik, a szerb dadilja lehet dajka, szárazdajka és pesztonka is, az oszmán-török dadi nénit, dajkát vagy anyukát jelent. A Czuczor–Fogarasi szótár szerint az olyan vénasszonyt nevezik dadának, akinek kihullottak a fogai, és ezért nem bírja jól kiejteni a szavakat, úgy beszél, mint a kisgyermek.
Kiveszőben van már a szárazdajka összetétel, amely olyan nőszemélyre utal, aki a karjában tartja a csecsemőt, ápolgatja, vigyáz rá, de nem szoptatja. Az ilyen szerepet betöltő serdülő lányokat pesztonkának vagy pesztrának is nevezik. Ez az utóbbi népnyelvi szó. A pesztonka a tizennyolcadik század elején jelent meg a nyelvhasználatban, szárazdajkára vonatkozott, később fiatal leánycselédet, majd pedig fejletlen leányt is jelöltek vele. A szó szlovák vagy ukrán eredetű, a 'gondoz, nevel' jelentésű pestovati ige származéka. Valószínűleg a pesztra is belőle eredt, azzal, hogy valamelyik délszláv nyelvből került a magyarba. Hivatalosan gyermekgondozónőnek nevezik a gyermekek gondozására képesített nőt. Régebben a nörsz számított a dajka választékos megfelelőjének, gazdag és előkelő családoknál alkalmazták.
    Manapság a bébicsősz megnevezés van divatban. Először egy magyarra szinkronizált amerikai videofilmben találkoztam ezzel szóval, amely gyermekgondozással megbízott, gyermekek felügyeletére alkalmazott személyre, rendszerint nőre vonatkozik. Azóta is fel-felbukkan ez a félig-meddig bizalmas használatú, ötletes szóösszetétel. Előtagja, a bébi angol eredetű, jelentése 'csecsemő, kisgyerek'. Az argóban fiatal nőre is mondják. Utótagja, a csősz régi, kun-besenyő eredetű szavunk, etimológiailag összefüggésben van a 'futár' jelentésű csausz főnévvel. A csősz szó kezdetben királyi tisztségre utalt, valószínűleg olyan személyre, aki a királyi háznak szánt állatok nevelésével volt megbízva. Már a középkorban kialakult mai 'mezőőr' értelme. Jelölhet parkőrt, felügyelőt, ellenőrt, tehát kisgyermekekre felügyelő személyre is vonatkoztatható.
    A bébicsősz mintája egyébként az angol baby-sitter. Olykor ez is megjelenik magyar szövegkörnyezetben, főleg azoknak az ajkán, akik "előkelően" akarják kifejezni magukat. Az angol sitter-in jelentése 'gyermeket őriz', úgyhogy magyarul gyermekőrzőnek is nevezhetnénk a baby-sittert, de a már meglevő hasonló jelentésű szavak közt is válogathatunk, mint a már említett dada, szárazdajka, pesztra, pesztonka, gyermekgondozónő, nörsz.