Utolsó percek

    Fehér folyosón sétál egy fiatal fiú. Nem nézelődik, csak halad előre, amerre az útja viszi. Mellette orvosok, nővérek, ápolók, betegek, látogatók sétálnak. Mindenki beszélget, nagy hangzavar van, de ő ebből semmit nem vesz észre. Számára megszűnt a külvilág. Már semmi sem tudja felkelteni az érdeklődését, hogy odafigyeljen. Lassan megérkezik egy kórteremhez. Amint odaér, megáll előtte. Csak azt az egyetlen írást nézi, ami ott van már nagyon hosszú ideje. Tekintetét leveszi a névről, megfogja az ajtót, és félrehúzza. Az ajtó mögül előbukkan egy fiatal lány, aki mélyen alszik. Belép a kórterembe, leül a lány mellé a kis székre. Óvatosan megfogja a kezét, és a sajátjába teszi. A fiatal lány mélyen alszik, semmit nem csinál, mintha nem is lenne benne élet. Lélegeztetőgépen van. Öt éve, hogy ez tartja életben Melisszát. Bálint kisimít a lány arcából pár hajtincset. Az érintés eszébe juttatja, hogy nemrég mit mondott neki a főorvos. Keservesen sírni kezdett.
    – Me-Melisszám... Miért? Miért mondtam akkor azt? Ha nem mondtam volna… ma is itt lennél velem... Úgy sajnálom! Nem akartam, hogy bármi rossz történjék veled! – tört rá még jobban a zokogás.
    Aztán Bálint lassan abbahagyta a zokogást. Nem sikerült neki teljesen. Amint a tétova harag kezdte elhagyni elméjét, úgy lett egyre inkább úrrá rajta a félelem. A lány felé fordult.
    – Ma beszéltem a főorvossal – kezdett bele. – Azt mondta, hogy téged... le fog... – elcsuklott a hangja. – Le fog... – nem bírta kimondani.
    Nagyon félt, hogy soha sem fogja újra látni kedvesét. Nem akarta elveszíteni a lányt, akit már hét éve szeret. De pont aznap volt öt éve, hogy elvették tőle a kedvesét.
    Hét évvel ezelőtt Melissza ajtaján kopogtatott a szerelem, vagyis inkább a pizzás fiú. Melissza barátnőivel beszélgetett, amikor úgy döntöttek, hogy pizzát rendelnek. Bő negyven perc várakozás után megszólalt a csengő. Melissza ment ajtót nyitni, és első látásra beleszeretett a fiúba. Mondják, hogy nem létezik szerelem első látásra, de Melissza megélte ezt, és pont a szerelmesek napján. Azon a napon a két szerelmes egymásra talált, és boldogan élték életüket.

    Két éve múlva, február 14-én, az évfordulójukon és egyben Melissza születésnapján Bálint úgy döntött, meglepetést szervez szerelmének. Már minden kész volt, csak párja hiányzott mellőle. Melisszának már haza kellett volna érkeznie. A telefon megcsörrent. Elővette mobilját, de ismeretlen számról hívták.
    – Igen, tessék, ki az? – szólt bele a készülékbe.
    – Jó napot kívánok. Ön Bálint, Melissza barátja?
    – Igen, én volnék! Miben segíthetek?
    – Sajnálom, hogy tőlem kell megtudnia, de Melissza kisasszonyt elgázolták, mikor önhöz tartott.
    Amikor ezt meghallotta Bálintban, egy világ tört benne darabokra. A mobilját kiejtette a kezéből, s az széttört a földön. Sokáig csak állt egy helyben. Azután a kórházba sietett, várta, hogy véget érjen Melissza műtétje. Amikor a műtét befejeződött, az orvos kijött a műtőből.
    – Hogy van? – támadta le Bálint az orvost.
    – Sikerült a műtét, de a kisasszony kómába került!
    – Kómába? És… és mikor fog felébredni?
    – Azt sajnos nem tudhatom én magam sem. Sajnálom. De nekem most mennem kell – azzal az orvos elment, a fiú pedig ottmaradt.
    Aznap Bálint ugyanolyan keservesen sírt, akárcsak a mai napon. Szíve összeszorul, hogy ennyi idő után is így kell látnia barátnőjét.
    – Melissza, nagyon sajnálok mindent. Kérlek, bocsáss meg! De azt mondták, hogy ma le fognak kapcsolni a gépről... – Bálint újra sírni kezdett.
    Azt ajtó nyitódik, és egy orvos lép be rajta. Bálint felnéz az orvosra, legszívesebben megállítaná az időt, hogy ne bánthassák barátnőjét, hogy éljen így tovább. Hangos sípszó. Mindketten a hang irányába kapják fejüket. Melissza szíve leállt. Bálint falfehér lett. A sípolás abbamaradt, Melissza szíve pedig a csodával határos módon újra dobogott. A lány ujjai megmozdultak, és Bálint hamarosan újra láthatta azokat a gyönyörű kék szemeket, amik egykor rabul ejtették.
    – Melissza! Melissza! – ölelte át a lányt Bálint. – Azt hittem, hogy örökre elveszítelek.
    – Nem veszítettél el! – öleli vissza. – És csak hogy tudd, mindvégig melletted voltam.
    Bálint értetlenül néz a lányra. Nem érti, miért mondja ezt Melissza, de nem is foglalkozik vele.
– És melletted is leszek. Szeretlek, Bálint!

Pálfi Noémi
(Műszaki Iskola 3-1)