Szégyenlős hóvirág

    Zord hideg, hosszan tartó, nem várt mínuszok tetőztek napról napra ez év kezdetén. A szürke hideg, rideg időt csak a természet tudta széppé varázsolni, amikor a köd leszállt, és zúzmara borított be mindent. Miután lehullott a fagyos fekete földre, hófehérségével beborította, mintha hó esett volna. Mindezen túltett a hirtelen felmelegedés, ez további csapadékos időt hozott, ami jelenleg is felettünk van. A tűzrevaló pedig jobban és jobban fogyatkozik.
    Az imént említett valós helyzet nem a jót és a szépet tudja felidézni az emberben. Jómagamnak is meg kell küzdenem mindezen valósággal, ami nem a jót vetíti szemeink elé, hanem a rosszat, ami mindenekfelett uralkodni kíván. A média is ezt a helyzetet ontja, s nagyon nehéz meglátni az igazságot, a szépet. A település téli csendjét megtöri a zaj, a felbúgó motorfűrész erőlködő hangja. Vágják a tűzrevalót, ahol még található valami, amit felhasználhatunk, és amivel melegedhetünk otthonunkban. Ez az időjárás gyorsan felfalta a téli fűtésre összerakott anyagot. Nem nagyon számítottunk ilyen időjárásra, s most nyakig a gondok fergetegének áramlásában kapálódzunk. Szokásom emlegetni Attila vezért, aki idehozta az ősöket, a Pannon-vidékre. Csak elfeledte, hogy ide, ha valami betér, az nehezen távozik. Legyen az hideg, meleg, csapadék, betegség, balsors, ideológia, mind itt reked hosszasan. Csak sajnos a jó nem tud betörni, s itt maradni örökre!

Farsangi mulatság az óvodásoknak Törökfalun

Ovisok jelmezben a farsangi mulatságon

    Vízkereszttől hamvazószerdáig tart az az időszak, amelynek fő jellemzői a vigasság és a mulatság, amikor a bálakat, a disznóvágásokat és a farsangi mulatságokat tartják. Ma is vannak olyan események, amelyek a hagyományokat próbálják megtartani, de a jelenlegi helyzetünk, amelyben tengődünk, jobban ránk nyomja a bélyegét, így nincs se kedv, se lehetőség az igazi gondtalan vigadozásra. Az idén is voltak bálak, amelyek hagyományosnak számítanak vidékünkön. A szervezők számára sikeresek voltak, de a létszám csökkenése csak egy utalás arra, hogy nem a régi már a hangulat. A tizedik alkalommal tartott Tejbál, a tizennyolcadik Suli buli, a nőaktíva által szervezett Valentin-nap és a próbálkozás a Maszkabállal, erre majd február végén kerül sor. Mindezzel senkit nem szeretnék megsérteni, csak szemeink elé helyezni, hogy nagy baj van. Az időjárás is nyomasztóan nehezedik mindennapjainkra, nem beszélve a társadalom terheiről, amelyek szorossá húzzák rajtunk a nadrágszíjat, már alig van rajta lyuk.
    Mindemellett azért van egy-két felcsillanó, pislákoló fényecske is, amit meg kellene látnunk, és amit értékelnünk kellene ebben a zord világban. Elsőként említeném, hogy megnyílt az Apolo gyógyszertár Törökfalun, az egészségház épületében. Az állami gyógyszertár még tavaly nyár végén zárt be, és a polgárok azóta arra kényszerültek, hogy másutt találják fel magukat a szükséges gyógyszereik beszerzése érdekében. Február 1-jén megnyílt a gyógyszertár, ennek mindannyian örülünk, és reméljük, hosszan tartó lesz.

A három főbohóc

    Másodikként a farsangi mulatságot, bált említeném, amit az óvódásoknak és szüleiknek szerveztek február 9-én Törökfalun, a Százszorszép M.E. épületében. Az adai Csipet csapat (gunarasi óvoda), a törökfalui Pumukli és a völgyparti Cifra palota óvódásai és szülei jöttek össze, ki-ki a saját jelmezében. A főbohócok, Keresztes Ibolya, Barsi Zsuzsanna és Bagány Andrea óvónők a zenészek segítségével fergeteges mulatságot produkáltak, ezt a kicsik és a felnőttek is nagyon élvezték. A hangsúly és az ünneplés az ismerkedésen, a barátkozáson és a mulatozáson volt, mindez nagyon jól sikerült. A sok fánkból, kalácsból, zsemléből és üdítőből, amit a résztvevők összehordtak, bőven jutott a farsangozóknak. Öröm volt nézni a sok kicsit, akik jelmezekbe beöltözve szórakoztak, na, meg a szülőket is, akik szintén jelmezt öltöttek magukra, és a gyerekekkel együtt igen jól érezték magukat, kicsit elfeledve a mindennapi gondokat.
    A harmadik dolog, amit úgyszintén fényként szeretnék megosztani a kedves olvasóval, egy nem mindennapi esemény volt Törökfalun. A heti piacot minden szombaton a reggeli órákban tartják a falu központjában. Február 11-én a helybeli általános iskola felső tagozatos diákjai összejöttek a piac kellős közepén, és ott közös táncot adtak elő. Az egyik autóból zene hallatszott, és a diákok erre kezdtek el táncolni. Flashmobról volt szó, amit Dávid Beáta és Göblös Péter tanárok szervezésében adtak elő a diákok. Az árusok és vásárlók előbb álmélkodva nézték az eseményt, majd örömteli mosoly keletkezett az arcukon. A taps sem maradt el, ami igaz, a hideg és a meglepődöttség miatt kicsi volt, de így is megérte.

Flashmob Törökfalun

    Most már a végére értünk a cikknek, és jogos a kérdés az olvasótól, akkor mi köze mindennek a címhez, a „szégyenlős hóvirághoz”? Kertünkben elnézegettem a hóvirágot, amely szilveszter óta próbálkozik kivirágozni. Az időjárás nem volt megfelelő arra, hogy könnyedén kivirágozhasson, és megmutathassa szépségét. Ahogyan a jelenlegi helyzet ránk nehezedik, és lesújt minket, nem engedi meg azt, hogy meglássuk a szépet, a jót, a fényt, ami fel szeretne emelni a zűrzavar feletti szemléletre, ugyanúgy a szégyenlős hóvirág is csak egy-két fényes nap után tudta megmutatni önmagát, miután elfogadta a fény melegítő sugarait. Nekünk is szükségünk van a fényre, ami felbátorít és kiemel bennünket ebből a nyomasztó, kilátástalan szürkeségből. Azért, hogy az itt maradásunk ne arról szóljon, hogy a meghasonulás, a beletörődés, a kilátástalanság hatalma tart minket rabságban, hanem arról, hogy meglátjuk azt a fényt, amely mindenekfelett szeretné megvilágítani arcunkat, lelkünket, és amely szeretné bevilágítani mindennapjainkat. Merjük meglátni, merjünk megkapaszkodni benne, s fényében élni, megmaradni!