Nyelvi figyelő
Leintést kifejező szólások

    A népies vagy a bizalmas társalgásban néha szólással intik le azt a személyt, aki beleszól másnak a beszédébe, noha nem ért hozzá, vagy nem tartozik rá a dolog. Például: Ne szólj bele, Ferenc, mert belekeveredsz! (azaz ne szólj bele a dologba, mert nem tartozik rád.) Ennek a táji használatú, tréfás szólásnak mintegy párja a következő: Ne terefere, mert nem adtál bele! (tehát ne szólj a dologba, mert nincs közöd hozzá.) Nem értesz hozzá, ezért ne szólj a dologba! – figyelmeztet bennünket a Nem szeretem, ha a bolha köhög szólás. Durvább leintést fejez ki a Hallgass, kutya, ne ugass! szólás (vagyis: mást is engedj szóhoz jutni!). Lassan kása, előbb való a káposzta! Ebből azt tudhatja meg az ember, hogy várjon sorára, hadd szóljanak előbb az illetékesek. Általánosabb jellegű leintés a Ne tudj olyan sokat! (illetve: Ne avatkozz bele mindenbe!)
    Némelyik szólásnak kifejezetten elhallgattató szerepe van: Lassan krajcár, jön a garas! Ez csupán enyhébb, tréfás változatú elhallgattatás. Kissé keményebb az Árkon kívül helymester (amelynek értelme: Semmi jogod beszélni!). A durvábbak közé tartoznak a következők szólások: Etye-retye fakokas, bújj az ólba, ne ugass!, Hess, kakas, lassabban kukorékolj!, Uccu bocskor, majd megmocskol! Ismert az Eszed tokja! vagy az Eszed tokját! népies szólás, amely olyan személyre utal, aki butaságokat beszél. Hasonló szerepe van a Bújj vagy menj a víz alá! szólásnak a bizalmas társalgásban. Ahelyett mondják, hogy: Ugyan, ne beszélj már!
    Eléggé közismert a Kotty belé, szilvalé! szólásmód. Belekotyogást, kéretlenül való beleszólást fejez ki, és szintén a leintést szolgálja. Többféle alakban is előfordul. Legrégibb változata így hangzik: Csossz elé, szilvalé, téged is megborsoznak. Már Dugonics András megállapította, hogy a szólásban emlegetett szilvalé voltaképpen a szilvalekvár fövő leve, amely folyton kotyog, fortyog. O. Nagy Gábor szerint a szólásnak eredetileg Kotty te, szilvalé alakja lehetett, és csak később kezdték a belé határozóval együtt használni. Tréfásan tehát a fövő szilvalé kotyogó hangjára hivatkoznak, ha le akarják inteni az olyan embert, (aki más beszédébe belekotyog, belebeszél).
    Ennél nehezebb magyarázatot találni a szólásnak hosszabb, teljesebb alakjára: Kotty belé szilvalé, téged borsolnak (ecetelnek vagy morzsolnak) belé. O. Nagy Gábor hasonlatként értelmezi a szólásnak fenyegetést tartalmazó részét: ha nem hallgatsz el, ha mindig belekotyogsz más beszédébe, akkor úgy kavarnak bele a lekvárfőző üst forró levébe, mint ahogy a borsot vagy az ecetet teszik az ételbe. Ha elfogadjuk azt a feltételezést, hogy a szólás eredetileg valódi fenyegetést tartalmazott, szerintem joggal értelmezhetjük úgy, hogy a beszédbe belekotyogó személyt ecet gyanánt szándékozzák a szilvalébe dobni, ugyanis a fövő szilvalekvárba csakugyan szokás néhol ecetet tenni, hogy ne kelljen állandó kevergetéssel megakadályozni a lekvár odaégését. Egyik recept szerint a szilva ízbe borízű (vagyis savanyú) almát is lehet főzni.