Teológiai gondolatok
SZENT MÁRK EVANGÉLISTA

    Amikor néhány ezelőtti elmélkedésünkben bemutattuk az Újszövetség négy legismertebb könyvét, az evangéliumokat, akkor jeleztük azok szerzőit is, hisz az említett műveket úgy ismerjük, mint evangélium Szent Márk, Máté, Lukács és János szerint. Mivel a négy evangélista közül ketten, Máté és János beletartozott Jézus közvetlen munkatársainak csoportjába, az ő bemutatásukra már a Jézus apostolai cím alatt közölt írásokban sor került. Mostani és elkövetkező elmélkedésünk a másik két szent szerző, Márk és Lukács evangélisták élettörténetére, munkásságára irányul. A bemutatás a Biblia és a szent hagyomány írásain alapszik.
    Márk az újszövetségi iratok szerint gazdag családból származott, hisz anyjának, aki minden valószínűség szerint Jézus korára már özvegy volt (férjéről nem esik szó az Újszövetség könyveiben), akkora háza volt Jeruzsálemben, hogy a jeruzsálemi első keresztények összejöveteleit ott tartották, és oda menekült Péter apostol is a jeruzsálemi börtönből való csodálatos szabadulás után. Egyes teológusok szerint maga Jézus is ennek a gazdag háznak az egyik termében ülte meg apostolaival az utolsó vacsorát, és itt készültek az apostolok a Szentlélek eljövetelére is. A Márk szerinti evangélium 14. fejezetében arról olvasunk, hogy amikor az Urat elfogták és minden tanítványa elmenekült, ”egy ifjú követte, meztelen testét csak egy gyolcslepel fedte. Amikor meg akarták fogni, ott hagyta a gyolcsleplet, és meztelenül elfutott”. (Mk 14,51-52) Az ifjú maga Márk volt, a kert pedig minden valószínűség szerint Márk anyjáé.
    Szent Pál apostol Kolosszeiekhez írt leveléből kiderül, hogy Márk unokaöccse volt annak a Barnabásnak, aki a levita rendbe tartozott, és akinek Márk később segítőtársa lett hittérítő útjain. Az egyik korabeli apologéta (hitvédő) írás arról tudósít bennünket, hogy Márk „kis ujjú” volt, amit el is fogadhatunk, ha abból indulunk ki, hogy ő maga is a levita (papi) rendhez tartozott, és hogy megtérése után csak úgy kerülhette el a zsidó papi hivatást, ha amputálta hüvelykujját.
    Az Apostolok cselekedeteiben Márk három néven is szerepel: mint Márknak nevezett János, mint János, és mint Márk. A bibliakutatók mélyreható vizsgálata egyértelműen kimutatta, hogy ugyanarról a személyről van szó – szerepeljen is az bármelyik előbb említett név alatt. Szent Márk evangélista három apostolnak – Péternek, Pálnak és Barnabásnak – is segítőtársa volt azok missziós tevékenységében. A legőszintébb kapcsolat Péter apostolhoz fűzte, akivel a római hittérítő időszakot töltötte. Márkot Péter apostol tolmácsának is nevezték, mert a római fiatal keresztény közösség felkérte a Péter apostolnál jóval fiatalabb Márkot, hogy írja le mindazt, amit az idős apostol hirdetett és prédikált nekik Jézus Krisztusról. A papírra vetett péteri tanításból született meg a Szent Márk szerinti evangélium a Krisztus utáni 6O-as évek táján. Az evangélium összesen 16 fejezetből áll. Középpontjába az a Jézus került, aki maga a Krisztus, és aki teljhatalommal szólít fel a megtérésre és mutatja be az Isten országába vezető utat.
    A keresztény hagyomány szerint Márk Alexandria első püspöke és vértanúja lett. A X. században ereklyéit velencei kereskedők átvitték az olasz városba, majd az evangélista tiszteletére felépítették a Szent Márk székesegyházat. Márk lett Velence védőszentje, de védőszentként tisztelik a kőművesek, az üveg- és a kosárkészítők is. Nálunk a vetések védőszentjeként ismert. Az evangélista ünnepét az egyház április 25-én üli.

Morvai Matild, MA