177. Zöld levél
A SZENTKENYÉR

    Májusban egyik kedves ismerősöm, régi munkatársam, aki most Kanadában él, de hazalátogatott, azzal jött elém, hogy a Zöld Levélben írjak már gyermekkorunk emlékezetes csemegéjéről, a szentkenyérről is. Mivel ezt az érdekes termést (gyümölcsöt) én is szívesen és sokat rágcsáltam, összeszedtem róla néhány hasznos tudnivalót.
    A Szentjánoskenyér-fa - (Ceratonia siliqua), merthogy erről van szó, (szerbül rogač, németül Johannisbrotbaum, angolul carob tree vagy St John's-bread a mediterrán térségben élő, nagy termetű fa, a 20 m-es magasságot is elérheti, legalább 4000 éve jelen van az emberiség feljegyzéseiben.
    Örökzöld, fagytoleráns cserje vagy fa. Vadon és termesztve egyaránt előfordul. Lehullott hüvelyes termése, az állatok kedvenc tápláléka, emberi fogyasztásra is alkalmas.
    Termését idegen szóval karob-nak nevezik. Néhány jellemzője: barna színű, jellegzetes illatú, édes. Magas vitamin (A-, B1-, B2-, B3-, D vitamin) tartalmú, ásványi anyagú (magnézium, vas, foszfor, kálium, mangán, kalcium, bárium, réz, nikkel), rostokban gazdag. Édes, energia- és zsírtartalma alacsony, gluténmentes, alacsony a fehérjetartalma is, nem tartalmaz koffeint.
    Manapság mifelénk a bio táplálkozás által vált újra ismerté, hazájában azonban sohasem feledték, csodálatos tulajdonságait. Szárítva, pörkölve enyhén édes. Por vagy szirup formájában a leggyakoribb. Az édesiparon kívül (csokoládé, kakaó pótlására, sűrítőanyag), az állatok takarmányozásában is fontos szerepe van. Használja a kozmetikaipar és gyógyszeripar. Kemény fája rendkívül keresett: különféle használati tárgyakat is készítenek belőle: ékszert, rózsafüzért.
    Elnevezése régi legendát idéz: Szent János a pusztában termésével tengette életét. Édeskés termését nem csak az emberek, de az állatok is szívesen fogyasztották. Még a 19/20. századfordulón is híresek voltak a ciprusi jánoskenyerek. Olyan sok cukrot tartalmaztak, hogy a sajtolással kapott édes nedvet cukor és méz helyett ételek ízesítésére használták. Sűrű levével, a Kaftan-mézzel a különleges ciprusi borokat is édesítették. Éréskor a hüvelyek sötétbarnák, kemények, gyengén illatosak. Húsuk kellemesen édes. Természetes formájában, esetleg reszelve – a kemény magok eltávolítása után fogyasztható. Magjainak csíraszövetéből a cukorbetegeknek lisztet készítenek. Sok apró, egyforma magját a középkori aranyművesek súly helyett használták. A jánoskenyér, a gyermekek csemegéje lassan feledésbe merül.
    Manapság a mediterrán vidékekről hozzánk jutó termések általában gyenge minőségűek, gyakran magról nőtt fákról származnak, nem nagyon hasonlítanak a régi idők sokat emlegetett jánoskenyeréhez a szentkenyérhez. Bio üzletekben lehet utána érdeklődni (nyugaton carob nevű termékek).
    Bár hasonló hozzá, de nem tévesztendő össze a lepényfa (koronatövis) termésével, ami nálunk is gyakori (Törteli szőlőskertje), amit ragácsának nevezünk és évente rágunk is.

Király János