Nyelvi figyelő
Kell-e a fadeszka?

    Televíziót nézve egy alkalommal arra figyeltem fel, hogy valaki azt mondta: "Csak egy fadeszka kell hozzá." Mintha egyébként a deszka nem fából készülne, hanem, mondjuk, vasból, alumíniumból vagy valami más anyagból, és az lenne a különleges, hogy fát használnak fel hozzá. Tudvalevő viszont, hogy a deszka jellegzetesen faipari termék, amelyet fatörzsből fűrészelnek a rostok irányában, illetve olyan használati tárgy vagy alkatrész, amelyet belőle készítenek. Fölösleges szószaporítás tehát deszka helyett fadeszkáról beszélni. Az efféle bőbeszédűség szokatlan ugyan, de nem egészen példátlan.
    A fadeszkához hasonlóan az üvegpalack szó is fölöslegesen tartalmaz anyagra utaló előtagot, hiszen a palack elsősorban olyan hosszú nyakú üvegre vonatkozik, a melyben italt vagy más folyadékot szoktak tartani. Valamilyen oknál fogva az üvegpalack mégis jobban el van terjedve, mint a fadeszka. Ennek az lehet a magyarázata, hogy régen a palack kulacsot, csutorát is jelentett, tehát nem feltétlenül üvegből készült (hanem agyagbó1). Az üvegpalack szóösszetétel a mai nyelvben fölöslegesnek látszik, de történeti összefüggésben van indokoltsága a használatának. Tehát afféle relikviának számít.
    A fadeszkához és az üvegpalackhoz képest a virágváza szó úgyszólván mindennapos használatúnak bizonyul, pedig a váza szóban már benne van az, hogy a vele jelölt tárgy arra szolgál, hogy virágot tartsanak benne, és a lakást díszítsék vele. Akkor minek kellene virágvázát mondani? Tudnunk kell, hogy a váza nemzetközi szó. Végső forrása a latin vas (amely edényt jelent). A magyarba a franciából kerülhetett, feltehetően német közvetítéssel. A franciában és az olaszban nemcsak 'virágtartó edény' a jelentése, hanem 'edény, urna' is. Elképzelhető, hogy ez a körülmény bizonyos mértékig befolyásolta a magyar szóhasználatot, a művelt magyarok olykor szükségesnek érezték, hogy hangsúlyozzák, nem akármilyen edényről van szó, hanem virágtartóról, ezért éltek a virágváza összetétellel. Ez aztán megmaradt a nyelvhasználatban.
    Olykor versköltőről, papírcéduláról, sőt szőlőborról is hallhatunk, ezek a szavak azonban nem olyan általános használatúak, mint az üvegpalack vagy a virágváza. A költő rendszerint verseket, költeményeket ír, fölösleges tehát ezt még a vers szóval is külön hangsúlyoznunk, hacsak nincs rá valamilyen rendkívüli, különös okunk. A költőt tréfásan versfaragónak is szokták nevezni, talán ez volt hatással a versköltő összetétel létrejöttére. A cédula meghatározásában már benne van, hogy (kisebb) papírlap, szükségtelen szószaporítás tehát, ha helyette a papírcédula szót használjuk. Ez az összetétel olyan szószaporítás, mint a fadeszka. A bor elsősorban olyan szeszes italnak a neve, amelyet szőlő levéből erjesztenek. A szőlőbor szó használata esetleg akkor lehet indokolt, ha más gyümölcsnek a levéből erjesztett szeszes itallal hasonlítjuk össze. Például: Ebben az üvegben nem almabor van, hanem szőlőbor.
    Általában szükségtelen üvegpalackot, virágvázát, versköltőt, szőlőbort, papírcédulát, fadeszkát mondanunk, kivételesen azonban élhetünk velük, ha szemantikai vagy stilisztikai okunk van rá.

Dr. Molnár Csikós László