Emlékezés egy évfordulóra
40 ÉVE ALAKULT MEG A CSEH KÁROLY MUNKABRIGÁD

    Az idősebbek közül ki ne emlékezne a Jugoszlávia hőskorában alakult és működött adai Cseh Károly Ifjúsági Munkabrigádra, amelyik sorra vett részt az emlékezetes ifjúsági munkaakciókon. Sok fiatal megfordult benne és az élmények mellett egy egész életre kiterjedő munkatapasztalatot és erkölcsi tartást szereztek. Most egy-két folytatásban visszaemlékezünk e nagyhírű munkabrigádra.

    Az adai fiatalok tehát 40 éve, 1975-ben alakítottak először munkabrigádot, amelyik szövetségi munkaakciókon vett részt. Első munkavállalásuk a Fruška gora-i, Letenka `75 szövetségi munkaakción volt a Partizán-út kiépítésén. Az előkészületek már az év elején megkezdődtek és a mi brigádunk a második váltásba került – júniusban. A brigádtagok ifjúmunkások, egyetemisták és diákok voltak, a parancsnok pedig Dragan Jović lett a Potisjeból, a tervező-munkavezető pedig Kovács Károly, a Halász József MIK-ből. Fontosabb tisztsége volt még Zaj Ivánnak, Tóbiás Mártának, Némedi Györgynek, Apró Istvánnak, Vuletić Valériának, Vojnák Ferencnek és másoknak. Mondhatjuk, hogy brigádunk az egyik legjobban felszerelt csapat volt, a tagjait az ORB CSEH KÁROLY feliratú piros-fehér pólókról lehetett felismerni. Az elszállásolás Letenkán az újonnan kiépített barakktáborban történt, ami szinte minden igényt kielégített. A feladatok közé földmunkák, tereprendezés és az út nyomvonalának tisztítása tartozott. A szerszámok között volt a csákány, ásó, lapát, kapa és talicska. A terepen serény munka folyt, mert mindenki arra törekedett, hogy teljesítse, sőt túl is szárnyalja a normát. A munkára énekszóval mentek és így is tértek vissza. Az étkezés reggeli, uzsonna, ebéd és vacsora volt, ami mindenkinek ízlett is.
    Ebéd után délutáni pihenő következett, amit művelődési-szórakoztató műsorok követtek, de ugyanígy voltak sporttalálkozók is. Tanfolyamokat is szerveztek, azután kvíz játékokat, sőt egyéb vetélkedőket is tartottak. Fontos feladat volt a tájékoztató közlöny és a faliújság összeállítása is.
    A brigádunknak - úgy mint a többieknek - rendszeres látogatóik is voltak. A mi brigádunkat először dr. Bíró Géza, az Egészségház akkori igazgatója, Király János, a Potisje üzemi lapszerkesztője és Uliján Károly, ifjúsági elnök látogatta meg, de őket még több adai küldöttség is követte.
    A brigád munkájáról rendszeres tudósítás jelent meg a Magyar Szóban, a Dnevnikben, a rádióban és a televízióban. Amikor a váltás befejeztével a brigád hazatért, a résztvevőket a társadalmi-politikai szervezetek képviselői, Ada község elöljárói, a szülők, rokonok és a polgárok nagy pompával fogadták az ifjúsági otthonban. Ekkor adták át a brigádtagoknak a rohammunkás jelvényeket, a dicsérőleveleket, egyéb ajándékokat és az egész évre szóló szórakoztató rendezvények és táncmulatságok ingyenes belépőjegyeit. Ezzel azonban a fogadásoknak még nem lett vége, mert a brigádtagokat már másnap fogadta Bognár Mihály, a pártbizottság akkori titkára és Sterbik Sándor, a Harcos Szövetség adai elnöke, ahol az adai fiatalokat egytőlen egyig megdicsérték a munkaakción tanúsított odaadó munkájukért és magaviseletükért.
    Ezek a fogadások, találkozók további fiatalok érdeklődését keltették fel, akik szinte alig várták a következő alkalmat, hogy részt vehessenek valamelyik soronkövetkező szövetségi munkaakción!

    Íme, hogyan emlékszik a Cseh Károly Munkabrigád meglátogatására Király János, az adai Potisje akkori üzemi újságírója:

    – Meghívást kaptam Uliján Károly ifjúsági elnöktől, hogy legyek tagja a látogató csapatnak, amiben még ott volt ő, valamint dr. Bíró Géza, mind jó ismerősök, barátok, sőt csatlakozott még hozzánk az óbecsei Farkas Béla, a Magyar Szó brigádtudósítója is. Ma is a fülemben cseng az adai brigádtagok fergeteges köszöntése (amikor megláttak bennünket):
     ● A – d – a. Ada, Ada, Ada!
    Utána rögtön körülfogtak bennünket és szinte záporoztak felénk a kérdések: "Mi újság otthon?", "Esik-e Adán az eső?" Letenkán akkor ugyanis leszakadt az ég, akkora záporeső esett, hogy sötétbe borult a különben gyönyörű Fruška gora-i táj és a készülő út nyomvonalán hömpölyögve zuhogott lefelé a lejtőn az áradat. Hatalmas villámok csapkodtak, mennydörgéstől visszhangzott az egész hegyoldal. Mi akkor már bent ültünk a barakkban, körülöttünk az emeletes ágyakról fürtökben lógtak fiataljaink és így hallgatták beszámolómat, köszöntőmet a Potisje ifjúsági szervezete nevében, sőt a Tiszavidék szerkesztősége nevében is, mert ezzel bízott meg akkori szerkesztőm, Keresztényi József. Ennek hallatán ismét felcsattant a barakkban a rajongó köszöntés:
    ● A – d – a. Ada, Ada, Ada!
    Nos, ez egy páratlan élmény. Csodálatosan szép volt!
    Két napra rá oldalas cikkem jelent meg a Tiszavidékben is a találkozóról. Most olvasva, elgondolkodok, hogy hogyan tudtam már akkor is olyan szép, festői szavakat találni a táj, a barátok forró szeretetének leírására. A szavak mellett megmaradt még valami rendkívüli erről a találkozóról. A fotó, amit a szobába zsúfolódott, ágyakon csüngő lelkes fiatalokról készítettem. Akkor és ott mindannyian összekovácsolódott, igazi adaiak voltunk!

Összeállította Uliján Károly