MOHOLI LÓ GYŐZÖTT A VAJDASÁGI VÁGTÁN
A moholi Nagy Csaba nagyon büszke Perun Kecs nevű lovára,
amely megnyerte az idei, III. Vajdasági Vágtát

    A Nemzeti Vágta előfutamának minősülő Vajdasági Vágtát május végén Zobnaticán Mohol képviseletében Szerbák Zoltán nyerte a Perun Kecs nevű lóval. Ez a hír világszerte sokaknak ismeretes a médiumoknak köszönhetően. Azt viszont már csak kevesen tudják, hogy Perun Kecs büszke tulajdonosa a moholi Nagy Csaba, aki a lovasíjászat művelésére vásárolta a jószágot egy évvel ezelőtt. A ló gyorsaságát látva végül lovasként benevezett az idei Vágtára. Négy héttel a verseny előtt azonban szerencsétlen lovasbaleset érte, aminek következményeként négy helyen eltört a lapockája és egy helyen a kulcscsontja, így nem indulhatott a Vágtán. Zsoké hiányában másfél héttel a verseny előtt már a lova visszaléptetését fontolgatta. Ám az utolsó pillanatban egyik ismerőse közbejárására megismerte a cseneji Szerbák Zoltán zsokét, ő pedig végül nem is akármilyen módon, hanem rajt-cél győzelemmel nyerte a Vágtát a moholi ló nyergében.

Nagy Csaba és Perun Kecs nevű lova

     A moholi Nagy Csaba három éve tart lovat, és lovasíjászattal is foglalkozik. Emiatt vásárolta meg az elmúlt év derekán hat sonkásért a jelenleg hatéves Perun Kecs nevű paripát, amelybe első látásra beleszeretett. Azt tervezte, hogy kiváló lovasíjász lovat nevel belőle az adai Lovasvölgyben. Az edzések során aztán kiderült, hogy az egykori ügetőmén ugyan gyorsan megszokta a nyílvesszők hangját, Nagy Csaba szerint azonban a folyamatos edzés ellenére sem tudott szabadulni korábbi kiváló és sokszor díjazott ügetőmén énjétől. A vágtákban továbbra is nagyon gyors volt, a lovasíjászat követelményeinek ez pedig túlságosan is sebes. – Az elmúlt év derekán vásároltam meg Perun Kecset, és rögtön komoly lovasíjász-edzésre fogtuk. Az állatot fel kell készíteni arra, hogy ha a feje mellett lősz, akkor a suhanó vessző hangjától ne ijedjen meg. A felkészítés kezdetben a körkarámban zajlott, én vezetgettem körbe a lovat, Boldizsár Kornél pedig egy szalmabálába nyilazott, hogy a ló hallja a suhogó hangokat. Aztán mellőle lőttünk, idővel pedig a hátáról engedtünk el néhány vesszőt. Perunk Kecs rövid idő alatt megszokta a nyílvessző hangját, és a hátáról is lehetett lőni. Bár a 100 méteres pályán csak egy vesszőt lehetett róla kilőni, mert nagyon gyors. A lovasíjászatban pedig az lenne jó, ha vágtázik, de lassú vágtában, vagyis a 100 métert 20 másodperc alatt futja le a 7 helyet, mert ennyi idő alatt nem tudod betölteni a következő vesszőt – közölte Nagy Csaba, aki megjegyezte, hogy a tereplovaglások alkalmával Boldizsár Kornéllal megbizonyosodtak arról, hogy nagyon gyors a paripa, és ekkor fordult meg először a fejükben, hogy talán be kellene nevezni a Vajdasági Vágtára, habár a lovasíjász-edzéseken éppen a jószág lassítására törekedtek. Nagy Csaba elmondta, hogy nagyon sokáig hezitált, hogy benevezzen-e a versenyre. Volt benne egy kis félsz a zobnaticai pályától, és attól, hogy ott az emberek lökdelőznek a lovakkal. Jóllehet saját bevallása szerint bátran viselkedik a ló nyergében, és jól lovagol. Végül hosszú tűnődés után úgy döntött, hogy indul a versenyen Perun Keccsel. Ezután a lovasíjászedzés mellett elkezdte tréningezni a paripát a Vágtára. Megjegyezte, hogy az edzésben sokat segítettek a Lovasvölgybe járó gyerekek, különösen Bartus Valentina, aki nagyon sokszor tréningezte a lovat. Négy héttel a Vágta előtt azonban az egyik edzés során a töltés lábánál nagyot bukott Nagy Csaba, és több csontja eltörött. Bár bizakodott a gyors felépülésben, de kénytelen volt belátni, hogy abban az állapotban képtelen indulni a versenyen, viszont zsokét sem talált. Már azt fontolgatta, hogy visszalépteti a lovát a versenytől, de a gondviselés a segítségére sietett.

    – Másfél héttel a Vágta előtt felhívott a ló korábbi tulajdonosa, mert hallotta, mi történt velem, és kérdezte, hogy ki fog versenyezni. Azt válaszoltam neki, hogy lemondom a versenyt. Erre ajánlott nekem egy cseneji zsokét, Szerbák Zoltánt, akinél Perun Kecs született, mivel nála volt bértartásban a jószág anyja, Perica Kecs. Azonnal felhívta Zoltánt, majd megadta a telefonszámát. Úgy voltam vele, hogy megér egy próbát. Felhívtam, már a telefonon keresztül szimpatikusnak tűnt, ez kölcsönös volt, mint később kiderült. Sokáig beszélgettünk. Bevallotta, hogy már három éve nem ült lovon, majd egy nap gondolkodási időt kért. Másnap felhívott, hogy vállalja, mivel tavaly Zobnaticán megnézte a vágtát, és eldöntötte, hogy versenyzőként szeretne részt venni rajta. Azt mondta, egy héttel a verseny előtt tud eljönni, hogy kipróbálja a lovat. Közben hívtak a Pannon TV-ből a zsokéval készítendő interjú miatt, így végül pénteken megjelent Adán, ahova egyszerre érkezett meg a tévésekkel. Én akkor ismertem meg személyesen Szerbák Zoltánt, akinek minden mozdulatából a profizmus sugárzott. Fordult egyet a lóval, és azt mondta, hogy nagyon gyors. Az interjú előtt megkérdezte tőlem, hogy mondhatja- e a tévéseknek, hogy már három hete készíti fel a lovat, amelyen egyébként akkor ült először. Ez kegyes hazugság volt, de szebben hangzott, minta a valós helyzet, de azt is megbeszéltük, hogy idővel az igazságot is elmondjuk – mesélte Nagy Csaba, aki hozzátette, hogy a zsoké ezután a következő alkalommal már az időmérésen, majd a versenyen ült újra a ló nyergében.

Szerbák Zoltán Perun Kecs nyergében a győzelem után

    A Vágta előtt Nagy Csaba lovasként még úgy mérte fel az esélyeit, ha a sorsolás jól alakul, és nem a legerősebb lovakkal kerülnek össze, akkor biztosan megszerzi a futamgyőzelmet. A döntőbe jutásban viszont már nem volt teljesen biztos, az első hely megszerzését pedig eléggé valószerűtlennek tartotta. Zobnaticára viszont már Szerbák Zoltán zsokéval érkezett, aki Nagy Csaba szerint a helyszínen előbb szakértői szemmel a versenyben részt vevő lovakat mérte fel, majd a zsokékat. A szombati próbafutam után pedig már azzal nyugtatta, hogy biztosan megszerzi az előfutamban, vagyis a harmadik futamban a győzelmet.
    – Az előfutamot én is megnyertem volna, de a döntőben nagyon kellett Szerbák Zoltán ügyessége és tapasztalata, mert hajszálon múlott, hogy nem bukott. Én lehet, hogy abban a helyzetben buktam volna. Az előfutamban, ha elengedem a többieket, a Perun Kecs akkor is lehagyta volna őket, mert a részideje, mint utólag kiderült, mindegyiknél sokkal jobb volt. A harmadik futamba a szívem a torkomba dobogott. Végül Perun Kecs nagyon rávert a mezőnyre. A futam után Zoltán már azt mondta, hogy megnyerjük a döntőt is, amit végül rajt-cél győzelemmel meg is nyert. Tisztában vagyok a képességeimmel, és láttam Zoltán képességeit is. Csak egy ostoba ember mondaná azt, hogy bárcsak én ültem volna a Perun Kecsen. Ennek így kellett történnie, ez így volt jó. Hazafelé jövet mondtam is Boldizsár Kornélnak, hogy nincs bennem semmi irigység, hogy nem ültem a lovam nyergében, hanem éppen ellenkezőleg, nagyon örülök, hogy Szerbák Zoltán belépett az életembe, aki nagyon ért a lovakhoz, és akitől lehet tanulni. Ezzel egymásnak is jót tettünk. A versenyen elért eredménynek köszönhetően Zoltán ismét sok felkérést kapott lovas kiképzésre, lóápolásra és nyereg alá szoktatásra, ismét azt csinálhatja, amit szeret. Nekem meg nagy büszkeség, hogy a lovam győzött – mondta Nagy Csaba.

Csincsik Zsolt, Magyar Szó