Raffai Pálné, Gizi néni ma 91 éves. Az 1930-as években döntött úgy a moholi (most már egy éve Magyarországon, Mindszenten élő) asszony, hogy miután imád rajzolni, kitanulja a fotózás tudományát. Ám ez annak idején egyáltalán nem ment könnyen, hiszen egyedüli nőként jelentkezett inasnak. Nem is járhatott a képzőbe, hiszen ott csak fiúk tanultak. Végül mégis sikerült elsajátítania a szakmát, időközben azonban rájött, hogy a fényképezés nem igazán a művészi munkáról szól, hanem a retusálásról.
    Akkoriban kézzel színezték a képeket – magyarázta Gizi néni – az előkerült családi fotográfiákat mutogatva. A képek között akad miniatűr alkotás is, mely hol kék, hol pedig piros színt kapott. Persze nagyobb fotográfiákkal is büszkélkedhet a dédmama, aki nem volt rest megörökíteni a családban történt legfontosabb eseményeket. Még a saját eljegyzési képének elkészítését sem hagyta másra. A beállítást maga intézte, csupán az exponáláshoz vett igénybe külső segítséget.

    Mint fényképész jelen volt a születéseknél és az elmúlásnál is Raffai Pálné, aki hatvanévesen hagyott fel végleg a fényképezéssel. A fotós szakma egyébként nem egyszer húzta ki az anyagi gondokból a családot. A háború alatt mindenük odalett, viszont akkor vezették be a fényképes igazolványokat: a férjével közösen készítették a mini fotókat. Még most is szégyelli, hogy rossz minőségű képeket készített. Hozzáteszi, hogy silány minőségű, szedett-vedett alapanyagból nem lehetett csodát tenni. Viszont az igazolványképek által keresett pénz hozta meg a családnak az újrakezdés lehetőségét, s egy kis házat tudtak vásárolni a keresetükből. Gizike néni másik szenvedélye a festés volt. Először szentképeket készített lakodalmi nászajándékként. Az utcán vittek egy képet, melyet meglátván, úgy gondolta, hogy ő ennél különbet tud festeni. Megpróbálta, s a megrendelők tetszését is elnyerték a festmények. Persze a családnak is készített képeket, férjét például egy fiatal leányt ábrázoló csendélettel lepte meg, a kép ma Gizike néni szobájának dísze.

    Az idős asszony sokoldalúságát jelzi, hogy állatok preparálásával is foglalkozott. Már gyerekként érdekelte ez a munka. Könyörgésére édesanyja el is vitte egy szakértőhöz, hogy megnézhesse, miként preparálják az állatokat. Később az ott ellesett fortélyok birtokában készítette ki az elhullott vadállatokat.
    A négy unokával és három dédunokával büszkélkedő Gizike nénit állítása szerint a jókedve, a hite segítette át a nehézségeken. Azt mondja sok talentumot kapott Istentől, és csak remélni tudja, hogy jól sáfárkodott, jól hasznosította ezeket az adományokat.

Sterbik Ildikó