AZ EGYIK KÉZ AD
a másik hálával elfogad

    Így kezdődik a Segítő kéz, Vajdaság-jótékony emberek és adományozók csoportja elnevezésű, internetes közösségi oldalon szerveződő és működő vajdasági emberbaráti csoport hitvallása, azaz „szándéknyilatkozata” - de hívhatjuk vezérelvnek is, majd így folytatódik: nem lesz szegényebb, aki adja, jóságát szeretetben visszakapja. Ha még többet akarunk megtudni az adakozásnak erről az áldásos formájáról, elég csak Adán a Szőlősor, más néven Bogdánfi Sándor utca 14 szám alatt bekopogni és Kiss Máriát - Macát keresni, aki ennek a hozzávetőleg ötezer tagot számláló csoport 5 tagú vezetőségi szervének elnöke. Mi is így tettünk!

Kiss Mária

    – Jó napot kívánok!  ̶  mondtuk egyszerre, és egymásra nevettünk, mert sok-sok éve ismerjük egymást, azonban jótékonykodási kérdésben most értekeztünk először. De még mielőtt folytatnám a témát, el kell mondani, hogy Máriát mindig mozgékony, robbanékony (rámenős), tántoríthatatlan személynek ismertem, és ha belegondolok egy ilyen nonprofit, jótékonysági érdekszervezet követelményrendszerébe  ̶  úgy vélem  ̶  nála alkalmasabb személyiség aligha akadna ennek irányítására. Ha meg akadna is, előbb utóbb át kellene adnia a posztot, mert Mária úgyis lekörözné... Őt nem lehet követni (szinte a nyomába sem lehet érni)…
    – A Segítő kéz csoport Zentán kezdett el működni, Bűn Zoltán szervezésében –̶  emlékezik vissza a kezdetre Mária. – Zoltán sokmindent szervezett, irányított, valaki engem is benevezett a csoportba, be is léptem. Lassanként megismerkedtem a munkával, a segítő, jótékonysági aktivitás minden fajtájával, ágával, mígnem eljött az idő, hogy engem válasszanak meg irányító elnöknek. Vajdaság területén működünk, tevékenységi körünk a rászorulók megsegítése ruhával, élelemmel, pénzzel (úgy, hogy helyettük valamit ki, vagy befizetünk).

Újra határozott döntés, zsákok ürítése, válogatás majd újra csomagolás a hátrányos helyzetű családoknak. Garázsunk ajtaja előtt zsákok, az autó tetején a ruhakupac és íme bemutatom, hogyan működik nálam Adán maga a segítőkész csoport, jegyzetfüzetembe feljegyzett névsorok és ha van szabadidőm akkor folyamatban van a munka is. Minden adományozónak köszönök minden adományt!

    Vajdaság területére visszavetítve kb. 5000 tagunk, azaz adakozónk van, róluk pedig a területi megbízottak gondoskodnak, tartják velük a kapcsolatot.
    Mária személyi dolgokról nem igen szeret beszélni, de hogy olvasóink mégis megismerjék a szervezetet, elmondjuk, hogy ő, Kiss Mária (Ada) az elnök, a területi megbízottak pedig Csicseri Szabó Ildikó (Zenta), Deák Viktória (Szabadka), Bús Rózsa (Magyarkanizsa)…
    – Mi minden jöhet számításba a segítségnyújtáskor?
    – Minden elképzelhető, ami a rászorulóknak segítséget jelent. El sem tudnánk képzelni, ha nem látnánk, hogy milyen szegények, elesettek lehetnek az emberek: idősek, fiatalok egyaránt! Amikor az iskolás gyermekeknek nincs ennivalójuk, nincs cipőjük, ruhájuk, de még rendes szállásuk (házuk, lakásuk) sem. Hogy a normális konyháról, fürdőszobáról ne is beszéljünk!
    Elég elolvasni szervezetünk fejlécében álló felhívást, és akit ez megérint, máris kinyújthatja segítő kezét:
     „Rohanunk, és néha ránk tör az az érzés, hogy amit mi természetesnek tartunk, hogy már nekünk megvan, valakinek talán életmentő lehet. Kidobjuk a kenyeret, amikor mások éheznek. Halomban áll a padláson a ruhanemű, megunt játék, ami valakinek éppen mosolyt csalhatna az arcára. Ez a csoport minden olyan jó érzésű ember csoportja, aki időszűke végett nem ér oda, hogy közvetlenül tegyen valamit másokért. Pár örömkönny annak aki adja, és annak aki kapja...felbecsülhetetlen érzés! Összetartozni ebben a csoportban annyit jelent, mint adni önzetlenül, akár tárgyról, kisállatról felesleges növényről, ruhaneműről vagy jó szóról, lelki segélyről van szó. Nem szégyen kérni, felírni az üzenőfalra kívánságokat sem, hogy pl. kis cicát keresünk ajándékba! Kérjetek és megadatik Néktek! A dolgok szállítása megoldható postán vagy pedig általunk, akiknek van járműve. Sok szép pillanatot kívánok mindannyiunknak!”

Ruhákat kapott egy középiskolás kislány, kinek kabátja nem volt, több vékony felsőben hozták el hozzánk. Csomagoltam kabátot, meg egyet azonnal rá is öltöttem, majd szedtem neki össze nadrágot, pulcsikat, szabadidő ruhát. Lábbelit nem találtunk számára, nyári vászon tornacipője van, 4-es a lábmérete, széles. Kérem, ha valakinél van felesleges lábbeli, jelezzen nagy szükség lenne rá! Köszönet az adományokért, jó helyre kerültek!

Egy kismama felkérését igyekeztem kielégíteni,hálóruhákat kért meg fürdő-köpenyt,a szülésre készülődik,számomra ezek gyönyörű pillanatok voltak az életemben, amikor várandós voltam. Ő viszont aggódik, nem igen tudja még,hogy férjével ketten dolgoznak és kevés jövedelmükből képesek lesznek-e jó szülők lenni? Megtudják-e adni a picinek a megfelelő gondoskodást? Kegyetlen helyzetek ezek mikor egy pocaklakó anyukája aggódva várja őt e világra.  Kérem, akinek van felesleges babaágya, juttassa el csoportunknak.

    – Mondjon egy-két megindító példát.
    – Előszöris minden rászorulóról egy nagy füzetben nyilvántartást vezetek és így naprakészen, évről-évre kísérni tudom életük alakulását. Példának felemlíthetem a moholi Sétáló apuka esetét, aki egymaga 7 gyermekét neveli elképesztően nehéz körülménye3k között. A gyermekek életkora 16, 13, 11, 11 (ikrek), 9, 6, 3 és szinte minden, élethez szükséges dologra szükségük van. Képzeljék el: egy szobájuk van konyha, fürdőszoba nélkül! Ha szétnézük náluk, látjuk, hogy a kert beveteményezve, rendezve. Szorgalmas emberke, csak a sors ide sodorta! Rendszeresen szervezem nekik a segítséget, de mondhatom, erős szívűnek kell lennie, aki ezt könnyek nélkül kibírja!
    Rajtuk kívül van még ezernyi példa Vajdaságszerte, Szabadkától kezdve Zimonyig, vagy Zombortól Nagykikindáig, Versecig! Most, hogy ünnepek közelednek, ruhára, lábbelire, élelmiszerekre lesz szükség. Sok gyümölcsre, almára, narancsra, banánra, szaloncukorra, sőt orvosságra, tüzelőre…
    A szorgalmas asszonyokkal majd kalácsot, süteményt sütünk, csomagokat készítünk és bekopogtatunk vele mindenhova, ahol örömmel várják!
    Elkezdjük a cipősdobozokba rakott ajándékok fogadását: tartós élelmiszerek, csokoládé, tanszerek, színesek, játékok…
    Sírunk a szomorúságtól, ha kétségbeejtően nehéz sorsú embereket látunk gyermekekkel, de mosoly, megelégedettség lopózik arcunkra, ha egy-egy segélycsomag láttán öröm csillog a szemükben!
    Akinek van internet hozzáférése, a facebookon nyissa meg a Segítő kéz, Vajdaság  ˗  jótékony emberek és adományozók csoportja fiókot és ott mindent elolvashat, megláthat, jelentkezhet, adományozhat… Az ottani példák és képek mindent elmondanak.

Számomra egy kedves ismerős érkezett otthonomba, Roza Briher Kanadából, orvosságokból és vércukorszínt mérőből álló ajándékát adta át, a- melyet repülőn hozott magával. Köszönöm a csoport nevében.

    Az ember elámul ezen az önkéntesekből álló „nagyüzemen”, majd arra gondolok, mindez nem lenne lehetséges internet nélkül (2011 volt az önkéntesség európai éve).
    – Valóban, mondja Mária. – Internet, a Facebook nélkül lehetetlen lenne működnünk és ilyen hatékonyan jótékonykodnunk. Szobámban úgyszólván egész napon át bekapcsolva áll egy laptop és szinte másodpercenként jönnek az üzenetek, a felajánlások és a kérelmek. De a körzeti megbízottakkal is így állok kapcsolatban és szinte percre pontosan tudjuk, hol, mi történik. 

– Igyekezetünket intézményileg is sokan segítik, támogatják, mert együttéreznek az éhezőkkel és a szenvedőkkel, különösen a gyermekekkel. Közülük szeretném megdicsérni Gecse Istvánt, az adai I. Helyi Közösség titkárát, aki – igyekezetünk láttán – vonakodás nélkül, azonnal hozzájárult a rászoruló gyermekek megsegítéséhez – mondta Mária!

    De nemcsak ez! Hanem a napi lótás-futás mellett Mária tanul is. Nem is akármit, hanem egyetemet végez! A Budapesti Corvinus Egyetem Kertészettudományi Karának Zentai Kihelyezett Tagozatán a kertészmérnöki diploma megszerzését tűzte ki célul.
    – Ha kitűztem, meg is valósítom! – mondja határozottan Mária és ennek igazolására engem is beavat a nagy titokba, amit közelgő diplomavédésére készít.
    – Évekkel ezelőtt, az egyik professzorral beszélgetve a szőlőmagra terelődött a szó és akkor megkérdezte tőlem, tudom-e, hogy milyen értékes a szőlőmag. Mondtam, tudom és el is mondtam neki pár dolgot, hisz előtte kozmetikai szerek árusításával is foglalkoztam és onnan tudtam, hogy a kozmetikumok egyik legfontosabb alapanyaga szőlőmag-olaj és a szőlőmag őrlemény.
    – Na, ha tudja, akkor írja ebből a diplomamunkáját! – mondta a professzor. – Úgy is történt. A dolgozatot most november 5-ig kellett átadnom, de a megvédésére csak ezután kerül sor Zentán. Erre elkészítettem „a szemléltető eszközöket” – mondta Mária és nyomatékul kirakta elébem a kísérleti eredményeket, a készítményeket és a preparátumokat. Csak azért, hogy meggyőzze a tanárait, érti a témát, nem is szokványosan, hanem még attól is magasabb fokon. Mert ebből is kitűnőre akar vizsgázni. Akárcsak az emberségből és a segítségnyújtásból.
    Erre mai szóval csak azt mondanám, hogy GRATULA!

Király János