Eőry Etelka

DAL A HONVÁGYRÓL

Édes Otthon, de messze vagy,
szívem reménye el ne hagyj!
Anyám a kapuban már integet,
megcsókolom a földet, ha haza megyek.

Várj rám, jövök feléd,
lelkem és testem lázban ég.
Nem jelent semmit a világ nekem,
ha DRÁGÁIMAT nem szerethetem.

Suhan a fényes gépmadár,
egyszer talán majd haza száll?
Hegy, völgy, tenger nem érdekel,
SZŐKE TISZÁMHOZ JUSSAK el.

Várj rám, jövök feléd,
Lelkem, a testem lázban ég.
Nem jelent semmit a világ nekem,
ha DRÁGÁIMAT nem szerethetem.

Lesz majd boldog találkozás,
a szem beszél és a könnycsillogás.
Véget ér a nagy kaland,
Otthon pihenek meg, s szól a lant:

Itt vagyok már! – jöttem feléd,
a lelkem, a testem lázban ég.
Nem jelent semmit a világ nekem,
Ha, DRÁGÁIMAT így SZERETHETEM!