Új év, új remények, tervek

A választásokról

    Még egy választáson túl vagyunk, és az utána következő elemzéseken, vádaskodásokon. Nagy meglepetések sehol sem születtek, úgyis mondhatnánk, az előrejelzések többé-kevésbé bejöttek, és ez köztársasági és községi szinten egyaránt érvényes. Akik mégis más eredményt vártak és csalódtak, azok nem igazán tájékozódtak mindazon pártvezetők népszerűségéről, akiknek a neve egy-egy pártot vagy koalíciót fényjelzett. Bizonyára azok is tévedni fognak majd, akik ezeknek a választási eredményeknek a tükrében vetítik elő a következő helyhatósági választásokat. Annyiszor választottunk már, hogy meg tudjuk különböztetni, mit jelent számunkra a köztársasági és a tartományi szervek megválasztása, és mire kell figyelni a helyhatósági választásokon. Itt már nem annyira a pártszínek a fontosak, inkább a benne szereplő emberek, azok, akik községünket képviselik, és egyáltalán nem mindegy, hogyan teszik.
    A januári választásokon községünk számára is dicséretes és megfogható eredmény született. Most már mondhatjuk, hogy Adának is van köztársasági képviselője, mégpedig a demokrata Tóth Tamás személyében. Sok sikert kívánunk neki, és hisszük hogy a lehetőségeihez mérten mindent megtesz majd községünkért.
    Elmúlt egy hónap a választások óta, és mi továbbra is reménykedünk, hogy hamarosan megalakul az új kormány, egy olyan, amely közelebb visz bennünket Európához. Földrajzilag és lélekben már a többségünk ott van, csak sajnos a tények azt mutatják, hogy még mindig nagyon messze vagyunk tőle. Az okokat túlnyomórészt ismerjük, ellenben felszámolásukra, és a valós tények beismerésére bátor politikusokra lenne szükség. Idő kell még ahhoz, hogy valaki, vagy valakik beismerjék, mint ahogy a szomszédos ország miniszterelnöke tette, hogy az elmúlt 15 évben nagyon sok mindent „elkúrt…k”, nem kicsit,  „nagyon”. Az óra pedig egyre csak ketyeg, a lemaradásunk pedig egyre csak nő. A problémák megoldását többek között az is hátráltatja, hogy még mindég sokan vannak azok, akiknek ez az állapot felel meg, ez az úgynevezett „átmeneti időszak”, amely túl hosszúra sikeredett.

Az olimpiáról

    A munkássport-olimpia évébe léptünk. Bő négy hónap választ el bennünket a nagy eseménytől. Hatalmas kihívás az egy ilyen kis községnek, mint amilyen mi vagyunk. Sikerülnie kell, ismerve községünk vezetőségét, az olimpiai bizottság tagjait és lelkesedését. Ők mindent megtesznek a siker érdekében. Hatalmas eredménynek számít, hogy már ma felújított pályáink, tornatermeink és sportcsarnokunk van. Már magában ezért is megérte. Gyermekeinknek magasabb szintű sportolási lehetőségeket biztosítottunk. Ebben a számunkban bővebben foglalkozunk az olimpiával, hogy meddig jutottunk, és mi mindent kell még tenni az olimpia kezdetéig. Nem véletlenül írtam úgy hogy „jutottunk”, jó lenne, ha minél többen magukénak éreznénk ezt a községünk számára fontos eseményt. Aki úgy érzi, segíteni tudna, jelentkezzen, soha nem késő. A segítség nagyon jól jönne, bárminemű is lenne.

Lapunkról

    Ami a lapunkat illeti, elmondhatom, hogy a Körkép Tájékoztatási Társaság igazgató bizottsága elfogadta az újságnak a tavalyi évről szóló pénzügyi jelentést, amelynek mérlege pozitív, és a szerkesztőség műszaki felszereltségének fejlesztését is elégedetten nyugtázta. A legtöbb vita az újság tartalmával kapcsolatban hangzott el. Megállapodtunk, hogy ezentúl még jobban igyekszünk majd olyan témákat is feldolgozni, amelyekről a közvélemény nem igazán tájékozott, ellenben többeket érint közvetve vagy közvetlenül. Ilyen lehet például a dolgozók jogainak az ismertetése is. Nagyon sok panasz hallatszik egyes munkaadókra, hogy nem igazán tartják tiszteletben a munkáról szóló törvény, ezért a szakszervezet bevonásával az elkövetkező számokban mindkét nyelven rövid tájékoztatót adunk, hogy valójában milyen jogok is illetik meg a dolgozókat, hova fordulhatnak sérelmeikkel stb.
    Feltűnő jelenségnek számít a sok kóbor kutya is utcáinkon. A beígért befogások és a kutyák menhelyre való szállítása valahol elakadt. Nem hogy fogynának, mint több van az utcán. Mi az oka, erre keresünk majd választ. Egyre több panasz hallatszik természetesen az utcán, hogy nagyon sokan elégedetlenek a katolikus temető kinézetével. Igyekszünk majd megtudni, mit lehetne, és mit kellene, hogy tegyünk ezen a téren.
    A fent említett témák csak egy töredéke azoknak a kérdéseknek, amelyekről a közvélemény többet szeretne tudni. Mi a lehetőségeinkhez mérten segítünk, megírjuk, tájékoztatunk. Hiszünk a végén bevált mondásban, miszerint amit az újságban nem írnak meg, az talán meg sem történt, vagy a le nem írt probléma nem is létezik.

Gecse István