A mi élénk, zajongó, zsibongó osztályunkban mindig történik valami nevetséges, főleg német órán.
    Amit most leírok, az is német órán történt. A gyerekek, az ellenőrzők kiosztására várva, lelapulva ültek a padban.
    - Most pedig felolvasom egy pár „aranyköpéseiteket” – mondta a tanárnő.
    - Ádámnak a szoknya der Szuknya, a pulóver der Dzsemper, a hulahopp pedig Stricihóze – mondta egy kissé komolyan a sokat látott pedagógus. Edina kuncogott, Szandi a hasát fogta a nevetéstől, Niki meg olyan piros volt a visszatartott nevetéstől.
    Tudom, nem szép dolog másokat kinevetni, de ez a nevetés nem is Ádámnak, hanem az új szavaknak szólt, amelyek ezen a német órán, a villámellenőrzőkön születtek. Azután a tanárnő elővette Jóska ellenőrzőjét. Az osztály erre még nagyobb hahotázásba fogott. Mi megpróbáltunk komolyak lenni, de mindig akadt valaki, aki elnevette magát. El is neveztük őket az osztály nyelvújítóinak! Nekem nagyon vicces volt a német óra, de lehet, hogy nem is kellett volna annyit nevetnie az egész osztálynak, mivel az ellenőrzők eredményei meg nem voltak jók.