Nyelvi figyelő
A Regionális vagy kisebbségi nyelvek európai kartája

    A Magyar Nemzeti Tanács képviseletében július 14-én részt vettem egy belgrádi tanácskozáson. A nemrégiben létesült belgrádi Regionális Kisebbségi Központ műhelymunka keretében taglalta a regionális vagy kisebbségi nyelvek helyzetének és használati lehetőségeinek ellenőrzésére hozott jogszabályt, illetve a nemzeti tanácsoknak az ellenőrzésben való szerepét. Az egyik előadó, a szlovéniai Vera Klopčić, az Európa Tanács Szakértői Bizottságának a tagja magáról a kartáról, illetve az alkalmazását felügyelő szakértők munkájáról számolt be a nemzeti tanácsok jelen levő küldötteinek, a másik előadó, a szerbiai Aleksandra Vujić, a Vajdasági Emberjogi Központ munkatársa pedig azt taglalta, hogyan vehetnek részt a nemzeti tanácsok a Regionális vagy kisebbségi nyelvek kartájában meghatározott követelmények érvényesítéséről  szóló beszámolókban.
    A Regionális vagy kisebbségi nyelvek európai kartáját 1992-ben hozták meg Strassburgban, elsődlegesen 21 ország írta alá, többek között Magyarország és Szerbia is. Az aláíró országok kötelezettséget vállalnak, hogy bizonyos szinten biztosítják meghatározott nyelvek használatát, és erről háromévenként beszámolót küldenek az Európa Tanácshoz. Az Európa Tanács Szakértői Bizottsága elemzi, értékeli és véleményezi a beszámolókat, majd pedig javaslatot tesz az országnak a további teendőkre vonatkozóan. A Szakértői Bizottságnak joga van arra, hogy megfigyelőket küldjön a helyszínre, és meggyőződjön a beszámolóban közöltek valóságértékéről.
    Szerbia tíz kisebbségi nyelv különböző szintű használatát teszi lehetővé. Ezek a következők: albán, bolgár, boszniai, horvát, magyar, roma, román, ruszin, szlovák, ukrán. A tanácskozás résztvevői néhány más nyelv jogállásának kérdését is felvetették, többek között a macedón és a vlach nyelvét. Dél-Bánátban mintegy hatezer macedón van megfosztva nyelvi jogainak érvényesítésétől, Kelet-Szerbiában több mint ötvenezer vlach nem használhatja hivatalosan nyelvjárását, illetve a neki megfelelő román köznyelvet.
    A nemzeti tanácsok sokat tehetnek azért, hogy egy-egy nyelv megkapja a megfelelő státust, illetve, hogy annak a népcsoportnak a nyelve, amelyet képviselnek, minél reálisabban szerepeljen az ország beszámolójában. Ha az adott nyelv beszélői nincsenek megelégedve helyzetükkel vagy a róla kialakított képpel, közvetlenül az Európa Tanácshoz is fordulhatnak, természetesen a megfelelő formában. Különösen nagyot nyom a latban egy olyan beadvány, amelyet több nemzeti tanács közösen nyújt be. A soron következő jelentést 2007. júliusáig kell benyújtaniuk az országoknak, tehát még van idő arra, hogy a nemzeti tanácsok megtegyék a megfelelő lépéseket.