Leesett az első hó, ami gyermekeinknek nagy öröm, a felnőttek és különösen az idősebbnek bosszúság. Pedig olyan szép és csodálatosan tiszta, érintetlen a táj ilyenkor. A természet az általunk okozott rosszat és szennyet fehérségével letakarta és szebbé tette. Ehhez mi emberek semmiben sem járultunk hozzá, és mégsem tudjuk megcsodálni és megbecsülni a Teremtő művét. Nagyobbik lányunk már a hószállingózás kezdetén fáradhatatlanul hajtogatta mikor lesz már nagyobb a hó? Szeret szánkózni, és már most szánkóztatta volna magát velünk. Sajnos még akkora hó nem esett és hát így megmaradt számára az a kevéske kis öröm, hogy kishúgával vidáman és nagyokat visongatva taposták a havat.
    Amikor már az őszi munkálatok befejeződnek és az emberek otthonukban töltik a rövid nappalokat, előkerülnek a régi megszokott hagyományos sütési–főzési szokások. Most erre van rengeteg idő melegedve a kemence vagy a kályha mellett.
    Régi emlékek idéződtek fel bennem, melyek gyermekkoromban, de a közelmúltban is megtörténtek velem. Egy szombatreggeli ébredés után a tüzelőkályhába begyújtottam, és mire elvégeztem a jószágaink körül, már kellemes meleg volt a konyhában. Eszembe jutott gyermekkorom, és elővettem a kést meg a kenyeret, gyorsan szeltem belőle néhány szeletet, valamint egy gerezd fokhagymát és margarint keretem. A tüzelőkályhában izzott a parázs. A kés hegyére szúrtam a kenyérszeletet, és a parázs fölé helyezve pirítóst készítettem. Gyorsan elkészült a nagyon egyszerű, mégis finom reggelink. A család örömmel fogyasztotta el. Nagyon szeretem a kemencében főtt-sült szármát, babot, pörköltet, amit még a közelmúltban volt alkalmam megismerni és fogyasztani is. Valamint a sült tököt, ami külön ínyencfalat volt a szüleinknek, nagyszüleinknek valamikor régen. Sorolhatnám a sok-sok jót és régi emléket, ami a kisebb településeken és a tanyavilágban még ma is él, ahol az emberek örömmel elkészítik és fogyasztják a régi idők finomságait.
    Sajnos a hó gyorsan elolvadt, jött az eső és a sár, gyerekeim továbbra is várják a nagy havat, hogy jókat szánkózzanak. Igaz a tél még előttünk van, remélhetőleg lesz hó a gyerekek örömére.

Molnár József