Nincs olyan ember köztünk, akinek ne lenne kedvenc nótája, verse, mondása, példamondata, idézete, emléknapja… Nekem is van, mindegyik műfajban több is. Mivel azonban mostanában főképpen a helytörténet foglalkoztat, idézeteim zöme szülőföldünket idézi, átcsap a lokálpatriotizmusba, azaz mindegyikük Adáról szól.
    Az első egy versrészlet B. Foky István Ada rímekben című költeményéből, és legszebb sorai így hangzanak:

„Ada, az én otthonom,
egész Vajdaság,
szívemben olyan szép e táj –
örök rőzseláng.”

    A másik három a másfél évtizede elhunyt adai írónak, Urbán Jánosnak Pogány játékok című novellájából való. Ennek az előtörténete az, hogy a Magyar Szó naptár-előkészítő szerkesztői 1975-ben felhívással fordultak a vajdasági alkotókhoz, költőkhöz, írókhoz, írnák meg versben vagy prózában szülőföldjükről szóló vallomásukat. A szerkesztők negyven lírai megnyilatkozásra számítottak, mert ennyi alkotóhoz fordultak kérésükkel, hogy az emlékezés mozaikjaiból összeálljon egy sokszínű kép szűkebb pátriánkról. Azonban a felhívásnak csak tizenhatan tettek eleget. Szerencsére, köztük volt a mi adai írónk, János bácsi is. Akkor írta meg Urbán János a Pogány játékokban adai emlékeit, és így most a Magyar Szó 1976-os naptárában megjelent novellából idézgethetek:
     „A mészégetőnél jártunk le a Tiszára. Visszafelé jövet… a komphoz vezető úton kerestük azoknak a nagyon régen feltárt síroknak a helyét, ahol a hagyományok szerint kőbaltát, alma alakú kőbuzogányt találtak.”

Andruskó Károly: Adai tornyok (2005)

    „A katolikus templom tornyát átépítették, és most úgy hat, mint a felhőkbe fúródó létra, melyen a tiszta és a bűnös lelkek vándorolnak le-föl. (Azt hallottam, hogy annak idején, amikor a pravoszláv templomot emelték, hidat is akartak építeni át a Tiszán.)”
    „Engem elragadott a történelem, mások története,…Magamnak bevallhatom, leírt történeteim nem állnak egybe, ha nem adok hozzájuk néhány marékkal szülőhelyem emléksarából.”
    Az első Urbán idézet nyomán kezdtem kutatni az adai kőbalta, kőbuzogány történetét és rá is leltem a róluk szóló leírásokra. Meg a festett kerámia, cserépedények korszakából származó adai régészeti leletekre, a bronzkorszak-béli adai, emberlakta telepek régészeti említésére (leírására). Ezek vezettek aztán oda, hogy a helytörténeti kutatásaim igencsak kibővültek, felduzzadtak és ma már – talán tízezer lapon – azt a munkacímet viselik, hogy „Tízezer éves történelmünk”.
    Abban, hogy eddig eljutottam, nagyon nagy szerepük volt az említett idézeteknek is…