Hol maradtak el a fekvőrendőrök?
Még nem kaptak „eligazítást szolgálatteljesítésre”.

    Minden kétséget kizáróan Ada egyik legforgalmasabb, de lehet, hogy a legforgalmasabb útvonala a Macedónia városrész főutcája, a Moša Pijade utca. Már a kezdet kezdetén, az l940-es évek végén, az 50-es évek elején az építéskor előrevetítette ilyennemű tulajdonságát. 1950-ben ugyanis a mai Műszaki Iskola területén és környékén megépítették a futballpályát, így hétvégeken az emberek százasával tették meg a távot a város többi részéből a mérkőzésekre. A helyzet semmit sem változott, amikor 1953-ban a futballpályát áthelyezték az utca végére, oly formában hogy az utcát így teljesen lezárták, odaérve vagy jobbra vagy balra lehetett kanyarodni. A forgalom pedig még jobban megnőtt, mert időközben beépültek a mellékutcák is, és a teljes forgalom a városba és visszafelé egyedül a főutcán bonyolódott le.
    Mára a helyzet csak súlyosbodott. Az öt keresztutca teljes forgalma a főutcára szorul, ehhez még hozzá kell adni az időközben épült négy új utca forgalmát, mely direkt vagy indirekt módon ugyancsak a főutcát terheli. Az utcán állandóan pezseg az élet. A Műszaki Iskola néhányszáz diákja, a két napközi, illetve bölcsőde ugyancsak néhányszáz óvodása fordul meg rajta naponta. Mindemellett található itt 9 üzlethelyiség, bolt, 6 magáncég, ezek csak növelik a forgalmat. Ha ehhez még hozzáadjuk, hogy egyedül ezen az úton lehet az ipari zónát is megközelíteni, és nem utolsósorban azt, hogy az Ada--Mohol közötti lokális út kiépítésével az átmenő forgalom a többszörösére nőtt, egyértelmű képet kapunk a forgalom jelenlegi zsúfolt állapotáról. És mindez 800 méteres távon zajlik le! A gyalogosokon kívül a járművek minden típusával találkozunk az úton. Élénk a kerékpárforgalom, ami az út két oldalán kijelölt sávon bonyolódik le, de számos személygépkocsi, autóbusz, traktor és tehergépkocsi is jelen van. A vidékiek is nagy előszeretettel használják ezt az utat, hisz rajta rövidebb is, egyszerűbb is a táv megtétele a két település között. És a sebesség? Erről is sokat lehetne beszélni, vagy éppen erről kellene többet szólni. Természetesen az előírásoknak megfelelően horizontális és vertikális jelekkel a sebesség is szabályozva van. A 60 km-es sebességet a Műszaki Iskolánál és az utca végén lévő bölcsödénél 30 km-re csökkentették, minden gyalogátjárót megjelöltek az úttesten. És most jön a kérdés: ki tartja mindezt tiszteletben? A választ is meg merem kockáztatni: senki! Ha valaki mégis tartja a 30 km-es sebességet, idegesítő kürtölés közepette leelőzi az utána haladó jármű, vezetője pedig félreérthetetlen jeleket mutogat a szabályosan közlekedőnek. Vannak türelmetlen, gyorshajtó vezetők, nekik a harmincas csak vánszorgás. Tavasztól őszig csak fokozódik a forgalom az úton. Megjelennek a motorosok, akik aztán végképp nem harmincassal gurulnak végig a túlzsúfolt úton. Talán legjobban rájuk illik az a szellemes megjegyzés, amelyet már mottóként is használ egyik-másik, hogy: „nem száguldok gyorsan, alacsonyan repülök!”

A legutóbbi éjszakai karambol

    Ha a forgalom biztonságáról beszélünk, a parkolási illetve a megállási lehetőségeket is figyelembe kell venni. Ez meg aztán végképp nincs megoldva. Az utca kezdetén és végén még árkot sem lehet készíteni az útpadka és a járda között, annyira keskeny az utca. A középső szakaszon is ugyanez a helyzet, azzal a különbséggel, hogy ott a házak beljebb húzódnak a járdától, ami azt a látszatot kelti, hogy szélesebb az utca, ám ez csalóka dolog. A gyalogjárda az utca mindkét oldalon egyenesen fut, tehát itt sem maradt hely az út széle és a járda között. Sokszor hátborzongató látni, amint az iskola diákjai, várva a buszt, tömegesen kiállnak az út mindkét oldalára, közöttük pedig száguldoznak a járművek nagyokat szirénázva rájuk.
    Az út menti megállás is nagy gondot okoz a gépjárművezetőknek. Az előbb felsorolt körülmények miatt a megállni kényszerülők a legjobb esetben a kijelölt kerékpárúton állhatnak meg, mert lejjebb már nem húzódhatnak. Ilyenkor pedig a kerékpárosnak kell az út középpontja felé letérni, újra csak veszélyeztetve saját magának és a járművezetőknek a biztonságát.
    A megállás szempontjából egyik legkritikusabb pont a Mita Radujkov utca kijárata. A központ felöli sarkon egy üzlet működik, átellenben pedig a Földmérő Intézet van. Mindkét helyet sokan látogatják, a gépkocsik általában a főúton, a sarkon állnak meg, így elzárva a főút áttekinthetőségét azok elől, akik a M. Radujkov utcából jönnek ki. Ugyanez a helyzet a Rade Končar utca sarkán lévő pékség és bolt környékén is. Itt ugyan kialakítottak egy parkoló-megállót a mellékutcában, de az autók legnagyobb része az úttesten áll meg arra a néhány percre, amíg utasaik a bevásárlást végzik. Néhány perc alatt azonban nagyon sok minden történhet! Parkolót csupán a Műszaki Iskola előtt létesítettek, de mérete miatt nem is nevezhető annak. Csupán az úttal párhuzamosan helyezkedhet el néhány gépjármű, mert ha az útra merőlegesen helyezkedne el, szinte az egész járdát teljes szélességében elfoglalná.
    Láthatjuk tehát, hogy az 1970-es és 80-as évek gazdasági fejlődése, a városrész bővülése, az ipartelep létesítése, komoly problémák elé állította a Moša Pijade utcát. A forgalom megnövekedésével arányosan a balesetek száma is növekedett. Néhány halálos kimenetelű szerencsétlenség színhelye a Macedónia főutcája, de sok volt a jelentősebb anyagi kárral járó ütközés, nem beszélve a számos koccanásról, könnyebb kimenetelű balesetről. Magyarán mondva, ebben a rohanó, ideges világban mind nagyobb veszély leselkedik az úton a gyalogosra és a járművezetőkre egyaránt.
    Felfigyelve minderre a körülményre, az I Helyi Közösség tanácsa 2003. szeptember 4-én megtartott ülésén (a régi összetételben) megvitatta a forgalom biztonságát a Moša Pijade utcán, és mivel konkrét döntéshozatalra ebben az esetben illetéktelen, átirattal fordult az akkor Végrehajtó Bizottsághoz és az illetékes kommunális ügyosztályához, azzal a kérés-ajánlattal, a közlekedés biztonsága érdekében fekvőrendőröket helyezzenek el az úttesten, különösen a Műszaki Iskola közelében, mert csak így lehet megakadályozni a járművek száguldozását. Mivel az átiratra semmi válasz nem érkezett, a választások után az új összetételű tanács is napirendre tűzte a fekvőrendőrök kérdését, amit a második rendes ülésén, 2004. október 25-én megvitatott, és ugyanolyan álláspontra helyezkedett, mint az előző esetben. Ez alkalommal javaslatot tett, hogy a Műszaki Iskolánál és a kanyarban, a bölcsőde közelében a Dósa András utca kezdeténél helyezzenek el fekvőrendőröket. Az indoklás egyértelmű: a kritikus 800 méteres szakaszon a járművek így kénytelenek lesznek tartani a 30 km-es sebességet. A rendőrségtől kapott értesülések szerint az ő álláspontjuk is ugyanaz, mint a helyi közösségé. Átiratban kérték az illetékes szervektől fekvőrendőrök elhelyezését a megjelölt helyeken, hisz ezzel a megoldással a rendőrség munkája is könnyebbé válna, a forgalom biztonsága pedig megnőne. Hasonló megoldások számos szomszédos településen már megszülettek (Kanizsa, Zenta, Becse stb.).
    Újra elmúlt egy év, de érdemleges választ még nem kapott a HK tanácsa, így a nagy nyilvánosság sincs tájékoztatva ennek a kérdésnek a kimeneteléről. Valami azt sugallja, hogy pénzkérdésről van szó, ami bizonyos határig talán elfogadható is, hisz ezt saját erőnkből kellene megvalósítani. Ebben az esetben külső segítségre nem számíthatunk, pénz pedig nincs. Vagy türelmetlenek vagyunk? De már két év elmúlt azóta, hogy először tett javaslatot az I HK tanácsa, de azóta semmi konkrét, egyértelmű és biztató intézkedés nem történt. Az idő pedig sürget, ezen kívül rohamosan múlik is. Tenni kellene valamit!