Nyári események a tanyavilágban
Aratóverseny, malomünnep és kenyérszentelő is volt a kistelepüléseken
A nyári hónapok szeszélyessége ellenére eseményekben az idén is igen gazdag volt vidékünk az elmúlt hetek, hónapok során, igaz, ezek többsége már hagyományosak mondható, mivel minden évben megünnepeljük őket, még akkor is, ha időről időre különféle nehézségekkel is szembe találják magukat a szervezők. A legmeghatározóbb ezek közül az anyagi feltételek biztosítása, ám a találékony szervezők Isten segítségével ezen is mindig felül tudnak kerekedni, és ez az idén sem volt másként. A rendezvényeket ezúttal is Ada község önkormányzata, a község idegenforgalmi szervezete, a helyi közösségek, valamint a jó szándékú támogatók segítségével hívták életre.
Valkaisorral kezdem, ahol július 2-án tartották meg a 19. Aratóünnepséget. A nagy kánikulában tizenöt csapat vett részt a hagyományos aratásban, de a rendezvényen nemcsak az aratásról volt szó, hanem a hagyományos ételek és öltözet bemutatásáról is; ez azért is fontos, mert a mai műanyagvilágban nehéz elképzelni, hogy valamikor régen hogyan is éltek az elődeink. Az aratóversenyen kívül lovas felvonulás, hagyományos kalácsok kiállítása és fergeteges mulatság is jellemezte ezt a napot. A hálaadó szentmisét Ft. Szungyi Károly adai plébános mutatta be, hálát adva az idei termésért, amelynek aratása még nagyban tartott a határban. A közös ebéd és szórakozás mellett egy kis művelődési műsorra is sor került, amelynek keretében a völgyparti Aranyeső, a törökfalui Búzavirág és Törökszegfű asszonykórus egy-egy dalcsokorral lépett fel, a helybeli hittanosok pedig tréfás történeteket adtak elő, aminek a nagyon örültek a jelenlévők. Az aratóünnepséget ezúttal is a hagyományok megőrzése és továbbéltetése jegyében hívták életre a szervezők, azzal a céllal, hogy a fiatalok is lássák, és kipróbálják azt, hogyan arattak hajdanán az emberek. Az idősebb generáció tagjai pedig, akik egykor maguk is részt vettek ezekben a tevékenységekben, örömmel és nosztalgiával elevenítették fel a régi idők emlékeit.
A törökfalui kenyérszentelőn ezúttal is közösen vitték a templomba az új kenyeret
A második ünnepség Völgyparton volt július 27-én. A Jár a malom elnevezésű rendezvény a délutáni órákban kezdődött a szélmalom mellett. A helybeliek és a szomszédos településről érkezők lángosokat hoztak, a zsűri értékelte is őket, ugyanakkor az idelátogató vendégeknek és látogatóknak is bőven jutott belőlük, ők ugyancsak megkóstolhatták az ügyes kezű háziasszonyok lángosait. Igazán jó hangulatú vasárnapi ünnepséget sikerült összehozniuk a szervezőknek, a kulturális műsorral és az azt követő tombolasorsolással, hiszen a kulturális műsor keretében a helybeli, a törökfalui és a valkaisori fellépők szép és gazdag művelpődési programot mutattak be a közönségnek. Az ügyes lángossütő asszonyok nemcsak köszönetet, hanem ajándékot is kaptak fáradozásaikért, és azért, mert minden évben helyt állnak, ilyen módon járulva hozzá az ünnepség sikerességéhez. A száz tombola-felajánlás kisorsolása pedig az est fénypontja volt, ugyanis mindenki izgult azért, sikerül-e nyernie legalább egy ajándékot.
A harmadik rendezvény a Törökfalun tartott a kenyérszentelő volt, erre július 31-én került sor. A hagyomány szerint a Valkaisoron learatott búzát a völgyparti malomban megőrlik, majd a lisztből Törökfalun megsütik az új kenyeret, és utána meg is szentelik. Mindez a Törökfalui Helyi Közösség lakosainak közös ünneplését jelképezi. A három ünnepség szerepel a települési értéktárban, ami által részese a vajdasági magyar értéktárnak, azaz vajdaság kincseinek is. A nap programja a kakaspörköltfőző versennyel kezdődött, emellett volt keresztszentelés, lélekharang-szentelés és sok egyéb program is, valamint kézművesek, árusok és vendéglátók is igyekeztek jelenlétükkel a vendégek számára maradandóbbá tenni a napot. Az ünnepi szentmisét, amelyen az új kenyeret megszentelték, Ft. Kormányos Zoltán helybeli plébános mutatta be. A mise után került sor a kulturális műsorra, amelynek keretében a helybeliek és a környező települések hagyományőrzői színes programmal ajándékozták meg a népes közönséget.
A valkaisori aratóünnepségen idén is kiváló hangulatban folyt a munka
Ezeken az ünnepségeken kívül Törökfalun és Völgyparton augusztusban a falubúcsúkra is sor került, amikor is minden évben rokonok, jó barátok és ismerősök érkeznek a vendéglátókhoz, hogy egy kicsit együtt lehessenek. A búcsúkból ezúttal sem maradhatott ki a kirakodóvásár, ahol sok mindent meg lehetett nézni és venni. A gyerekeknek ezúttal is ez tetszett a legjobban, de ez nem is meglepő, ha tudjuk, hogy hajdan gyerekvásárnak nevezték el ezt az ünnepséget, hogy ne legyen gond a rendszerrel. Törökfalun a nagyboldogasszony ünnepéhez legközelebb eső vasárnap az a nap, amikor a búcsút tartják, mivel a helybeliek egykor Nagyboldogasszonyról szerették volna elnevezni a templomot, ám ez sajnos nem sikerült nekik. Völgyparton pedig 1969. augusztus 24-én szentelték fel az új templomot, az Egek királynéja védszentjének elnevezve, ezért az e naphoz a legközelebbi vasárnap tartják a búcsút.
Végezetül szeretném megemlíteni, hogy Völgyparton ugyanezen a hétvégén nem mindennapi ünneplésre is sor került, ami ritka, mint a fehér holló. Szombaton egy helybeli vőlegény és egy péterrévei menyasszony lakodalmát, vasárnap pedig egy család második gyermekének keresztelőjét tartották meg a faluban. Hát, ugye, nem mondhatjuk, hogy nem zajlik az élet!
Molnár József
