143. Zöld levél
"ISTENI RÉSZECSKE"?

A földalatti hadronütköztető

    2012. július elején röppent világgá a hír, hogy a 2008-ban üzembe helyezett nagy hadronütköztetőben, amelyik Genf mellett, a francia-svájci határon 100 méter mélyen, egy 27 kilométer hosszú, 3 méter átmérőjű alagútban működik, csaknem a fény sebességére felgyorsított, egymással szemben haladó protonnyalábokat ütköztettek és az ütközések során a tudósok megtaláltak egy új szubatomi részecskét, amely feltehetőleg azonos az évtizedek óta keresett Higss-bozonnal (Higss-részecskével), amelyik a fizika úgynevezett standard modelljének egyetlen hiányzó "láncszemének" számít.
    Ezeknek az „isteni részecskéknek” a tanulmányozásával az anyag tulajdonságait, illetve a világegyetem 13,7 milliárd évvel ezelőtti keletkezésének titkait remélik megfejteni. Korábban egy másik kísérletben is hasonló eredményeket mértek, és nem sokra rá az amerikai Fermilab kutatói is ezzel összecsengő eredményeket publikáltak.
    A hírmorzsákból indirekt módon az is kiderül, hogy az évtized egyik tudományos áttörésének ígért részecske - amelynek kétségbevonhatatlanul igazolt létezése végre megerősítené a fizika standard modelljét, vagyis lehetővé tenné az elektromágneses, a gyenge és az erős kölcsönhatás, valamint a kvantum-térelmélet szintézisét - egyelőre még nincs meg, de a tudósok a Svájc és Franciaország alatt körbefutó Nagy Hadronütköztetőben olyan jeleket észleltek, amelyek 99,9 százalék fölötti valószínűséggel csak a Higgs-bozontól származhatnak. A nevezetes szubatomi részecske körül így már több mint egy éve egyre nagyobb a felhajtás a tudományban - sőt, már a hadronütköztető 2008-as átadása óta vár a világ a mostani (vagy egy annál is egyértelműbb) bejelentésre.
    A Higgs-bozon létezését először az azóta Nobel-díjat kapott Philip Anderson sejtette meg 1962-ben, majd elméleti alapon több fizikus - köztük a névadó Peter Higgs, aki a mostani eseményen is jelen volt - megerősítette, "látni" (azaz műszerekkel kimutatni) viszont még senkinek sem sikerült. 
    Itt természetesen magas fizikáról, magfizikáról van szó, de fölöttébb érdekes az isteni részecske megnevezés, és az az állítás, hogy ez a részecske majd megvilágítja, vagy igazolja a teremtés misztériumát.
    Az ügyben már mindenki meg is szólalt: fizikusok, matematikusok, orvosok politikusok, sőt a Szentszék is, mondván, hogy „a zsinat egyháza elismeri a tudomány jogos önállóságát, amikor a saját módszereivel végzi a kutatást: a megfigyelés, mérés, kísérlet és verifikáció révén igazolja hipotéziseit.”
    Nézzük, miről is van szó igazából (sok hűhó semmiért):
    Sok utánajárás és -olvasás után kiderítettük, hogy az „isteni részecske” elnevezés Leon Lederman amerikai Nobel-díjas részecskefizikushoz köthető, habár a tudósnak eredetileg nem állt szándékában ezt a megnevezést adni. 1993-ban egy megjelenésre váró (a részecskefizika történelméről szóló) könyvében „istenverte részecskének” (Goddamn Particle) akarta nevezni a Higgs-bozont (azaz a Higgs-részecskét), merthogy senki sem találja. A kiadója azonban úgy gondolta, hogy több példány lenne eladható az „isteni részecske” (The God Particle) elnevezéssel. Így lett aztán a könyv címe: „Az isteni részecske: Ha az univerzum a válasz, akkor mi a kérdés?” (The God Particle: If the Universe is the Answer, what is the Question?)
    Nos, azért érdeklődéssel figyeljük a tudomány minden felfedezését, de szem előtt tartjuk Kant megfogalmazását is, miszerint amit megértünk, azt kutatjuk, magunkévá tesszük, amit meg nem fogunk fel értelemmel, az előtt fejet hajtunk.