Teológiai gondolatok
A zsoltárok

    „A rigókat és papagájokat is betaníthatja az ember bizonyos hangok kiformálására, amelyeknek értelméről azoknak fogalmuk sincs.
    Az ember kiváltsága az értelem.
    Ízlelgessük és éljük át azt, amit zsolozsmázunk, hogy énekünk igazi imádság legyen, és meghallgatásra találjon.”

(Szent Ágoston)

    A bibliai zsoltárok az imádság, meditáció forrásai, de költői művek is, melyekre nyugodt szívvel mondhatjuk, hogy az emberiség irodalmi közkincsét gazdagítják.
    A „zsoltár” szó héberül annyit jelent, mint dallamot, éneket, imát (hálát, panaszt, kérést) összegyűjteni, és az Isten asztalára, az oltárra tenni.
    A Szentírás Zsoltár-könyve (latin neve: Psaltérium) 150 zsoltárt tartalmaz és öt kisebb zsoltár-gyűjteményből áll. Az öt csoport kiterjedésben egyenlőtlen, tartalomban ugyancsak különböző.
    Bár a hívők elsősorban a Psaltériumban szereplő zsoltárokat ismerik, zsoltár másutt is előfordul a Bibliában. Ezeket nevezzük Canticumnak, pl.: a Vörös tengeri győzelem (Kiv 15, 1-18), Mózes éneke (MTörv 32), Dávid gyászéneke (2 Sám 1, 19-27), a három ifjú imája a tüzes kemencében (Dán 3), stb.
    A zsoltárok azért születtek, hogy recitálják, énekeljék őket. Szerzőik inkább visszahúzódnak a színről, hogy ismeretlen névtelenek mondják, énekeljék őket.
    A Zsoltárok könyve számos zsoltárnak kifejezetten említi szerzőjét. Így 73 zsoltár említi Dávidot, 12 zsoltár Ászáfot, 11 zsoltár Káré fiait, 1 ill. 2. zsoltár Salamont, 1 zsoltár Mózest, 1 zsoltár Jeremiást, 12 zsoltár pedig ismeretlen szerzőktől ered.
    A zsoltárok mindig az életről beszélnek: örömről, bánatról, betegségről, gyógyulásról, bizakodásról. Mivel a zsoltárok sugalmazott szövegek, azok az embert képessé teszik arra, hogy hatékonyan, azaz hitelesen Istenhez tudjon fordulni. Általuk a hívő egyén vagy közösség megvallja hitét, kifejezésre juttatja vallásos érzületét, de ezek az imák tevékenységre is buzdítanak.
    Amennyiben irodalmi műfajuk szerint is kísérjük a Psaltérium imáit, énekeit, akkor azokat a következőkbe csoportosíthatjuk: himnuszok, Sion-zsoltárok, Király-zsoltárok, hálaadó zsoltárok, ,,nemzeti” (kollektív) könyörgő fohászok, egyéni könyörgő zsoltárok, a bizalom zsoltárai, bűnbánati zsoltárok,bölcsességi zsoltárok stb.
    Érdemes megfigyelni, hogy a Biblia első és utolsó zsoltárának irodalmi műfaja himnusz, azaz Istent dicsőítő ének, mely az egész gyűjteménynek ünnepi, magasztos hangvételt kölcsönöz, de egyúttal foglalata is a 150 éneknek.
    Maga Jézus sokszor és sokat imádkozta a zsoltárokat. A mi élethelyzeteink is „megkövetelik”, hogy naponta elolvassunk egy-egy könyörgő, hálaadó, bűnbánati zsoltárt. Tegyük ezt úgy, hogy belőlük mindig kiérezzük azt a bizalmi viszonyt, amelyre az Isten és ember közötti szövetség hatalmaz fel bennünket.

Morvai Matild, MA