Nyelvi figyelő
Birtokos kapcsolatok egybeírása

    Egy tévéműsorban különírva jelent meg a matematikatanár szó. Nem is éppen kis betűkkel, így: matematika tanár. Holott a magyar helyesírás szabályai szerint egybe kellett volna írni. Persze nem elszigetelt jelenségről van szó. A közszolgálati és a kereskedelmi tévécsatornákon más helyesírási és nyelvi hibák is előfordulnak. Ez a tipikusabbak közé tartozik, azért tartom szükségesnek, hogy szóvá tegyem. Meg aztán egészen más a jelentősége annak, ha valaki mondjuk az ablakába kitett hirdetésben vét helyesírási hibát, mint annak, ha a televízió képernyőjén jelenik meg ilyesmi. Az ablakban levő szöveget jóval kevesebben olvassák el, mint a tévéfeliratot, meg aztán egy egyszerű polgártól nem várható el a helyesírásnak olyan szintű ismerete, mint a televízió munkatársátó1, akinek hivatásbeli kötelessége az adásnyelv használati szabályainak tiszteletben tartása és alkalmazása.

    A matematikatanár azok közé az összetételek közé tartozik, amelyeknek tagjai birtokviszonyban vannak egymással, de ezt a viszonyt nem jelöli rag vagy jel. Rendszerint az előtag a birtokos, az utótag pedig a birtok. Az efféle összetételek tagjait mindig egybeírjuk: kútvíz, inggomb, kabátzseb, utcasarok, seprűnyél, libamáj, marhahús, szőlőtőke, útleírás, kézügyesség, rigófészek, babérlevél, sebhely, nyakcsigolya, homloküreg, csípőficam, vérnyomás stb. Ha jelöltté tesszük a szóban forgó esetekben a birtokviszonyt, az összetétel szókapcsolatra bomlik szét: a kútnak a vize, az ingnek a gombja, a kabátnak a zsebe, az utcának a sarka, a seprűnek a nyele, a libának a mája, a marhának a húsa, a szőlőnek a tőkéje, az útnak a leírása, a kéznek az ügyessége, a rigónak a fészke, a babérnak (értsd: babérfának) a levele, a sebnek a helye, a nyaknak a csigolyája, a homloknak az ürege, a csípőnek a ficama, a vérnek a nyomása.
    Az említett összetételekhez hasonlóan egybeírjuk még a következőket is: adatátvitel, hentesüzlet, acélgyártás, munkaütem, üzemzavar, csapatverseny, kalapácsvetés, sportközvetítés, kifejezésmód, kukoricatörés, függönyzsinór, pályaválasztás, földrengés, szójatermesztés, honvé0delem, képviselőválasztás, elnökhelyettes, sebességkorlátozás, kutyakiállítás, úthasználat stb.
    Bizonyos esetekben a jelölt birtokos kapcsolatokat is egybeírjuk. Ilyen szó a 'lekvárral vagy túróval töltött kis tasakokból álló főtt tészta' jelentésű barátfüle, a 'villám' értelemben használt istennyila, a vásárból hozott ajándékra vonatkozó vásárfia, aztán a bolondokháza (amely nemcsak elmegyógyintézetre utalhat, hanem nagy felfordulásra, kapkodásra is) satöbbi.
    Az úgynevezett alanyos kapcsolatok utótagjának is lehet birtokos személyjele, ha ez nincs kitéve, akkor egybeírjuk az előtaggal: viharvert, gutaütött, agyafúrt, eszeveszett, ügyefogyott stb. A rövid és gyakoribb használatú kapcsolatok esetében a birtokos személyjellel ellátott utótagot is egybeírjuk az előtaggal. Pl. porlepte, vízmosta, madárlátta, dércsípte.
    Akkor is egybeírandó a birtokos jelző és a birtokos szerkezet alaptagja, ha egyikük már egyébként is összetett szó: szemüvegtok, bankjegyforgalom, helységnévtár, világtérkép stb. Itt a szemüvegnek a tokjáról, a bankjegyeknek a forgalmáról, a helységek névtáráról és a világnak a térképéről van szó.

    Nem célszerű mindenáron egybeírni a többszörös összetételeket, ha az így létrejövő szó túlságosan hosszú, nehézséget okozhat az olvasásban. A nagyon hosszú összetételek esetében kötőjelet teszünk a fő összetételi tagok közé: autóbusz-pályaudvar, munkanélküli-segély, hőmérséklet-különbség, üzemanyag-tárolás, menetrend-változás, közvélemény-kutatás, gépjármű-biztosítás stb. A kötőjel használata megkönnyíti a szó értelmezését és elolvasását.

Dr. Molnár Csikós László