Legújabb szám - Najnoviji brojSzerkesztõség - UredništvoAnyakönyvi hírek - Vesti od matièaraArchívum - Arhiva

2008. június

Címoldal
A várakozás időszaka
Községi hírek
Megalakult az új tanács
ISO 9001
Ballagás a zenedében
A forgalomnak megfelelő főút
Megfőzték a világ legnagyobb pásztorgulyását
Perpatvar ötszáz dinár miatt
A tiszta Tiszáért
17. CAC kutyakiállítás Moholon
A türelem rózsát terem!
Eperkék Kőketánca
Óvónők találkozója
Szeretni a tanulókat!
Sok kéz, hamar kész
A környék legjobb nyelvtanosa
Az iskola a legfontosabb!
Fiatalok írják
Rendőrségi hírek
Hírek
Sporthírek
Teológiai gondolatok
Nyelvi figyelő
Hová lett a kamillás?
Zöld levél
Címeres nemeslevelek - II.
Ötven év előtti szenzáció
Az eltűnt idő nyomában
Gasztro-napok 2008, Ada
Árnyas oldal
Ballagás 2008
Tarka oldal
Impresszum

Óvónők találkozója

    „Új nyár lobbantja lángjait, ne kérdezd, hogy hányadik”… - ezzel a Vas Istvántól vett idézettel indult az a rendhagyó, de annál meghatóbb és örömteli találkozó, aminek színhelye az adai Pöttyös óvoda volt május utolsó szombatján. Rendhagyó, mert nem kerek évszámról van szó, de ez mit sem rontott a találkozó varázsán. Megható, mert az újbóli találkozás nem múlhatott el a belső érzések erőteljes felszabadulása nélkül, örömteli, mert hosszú évek után úja örülhettek egymásnak, megszoríthatták egymás kezét. Ezúttal ugyanis itt adtak találkát egymásnak az újvidéki óvónőképző 1971-ben végzett hallgatói. Akkor tizennégy elszánt nagylány, komoly tudással felvértezve indult az életbe, hogy az emberré való nevelésben megmutassák mire képesek, megkezdjék óvónői pályafutásukat. Megkezdjék azt a nemes, felemelő, de olykor nehéz, sok türelmet igénylő feladat végzését, amit nagybetűs nevelésnek mondhatunk. Tudták, hogy a szülők után ők az első kapocs a gyerek és az élet között, így tiszta szívből, igaz hittel álltak munkához. A tizennégy végzősből megbecsült, szeretett és nagy tiszteletet kiérdemlő óvónők lettek.


Hollóné Tóbiás Valéria

    Az adai találkozó sorrendben a második volt a 37 eltelt év után. Az elsőt 2002-ben Magyarkanizsán tartották, de érezvén az idő rohamos múlását, szinte lelki szükségletté vált, hogy újra találkozzanak, lássák egymást, megszoríthassák egymás kezét, hogy újra, legalább néhány órára átérezzék mindazt, amit 37 évvel ezelőtt a képző padjaiban átéreztek.
    A házigazda, és egyúttal a szervező is, Hollóné Tóbiás Valéria volt, aki az akkori évfolyamban egyedüli volt Adáról. Ma már nyugalmazott óvónő, de vitalitásából, jókedvéből, talpraesettségéből és szimpátiájából semmit sem veszített. Meghívására tízen jelentek meg. Eljöttek Budapestről, Kishegyesről, Kúláról, Szabadkáról, Zentagunarasról, Bácsszőlősről, Magyarkanizsáról, Moholról. Az osztályfőnöki órát a már említett Pöttyös óvodában tartották meg, ahol a valamikori izgalommal teli és tapasztalatlan, kezdő óvónők ma már komoly nevelő-, egyben szülőként foglaltak helyet az óvódások kis székein az asztal körül, átélve újra pályafutásuk kezdetét.

    – „… ne kérdezd hányadik…” – tudjuk mi azt nagyon jól, de azt nem mondjuk, hogy hányadik. A szívünk fiatal maradt, az arcunk mosolygós, ettől szebb érzés talán már nem is létezhet. Ültettünk a jövő nemzedéknek szeretetet, megbecsülést, toleranciát – hangzott el Holló Valériától, aki egyben vállalta az osztályfőnök szerepét is.
    Az osztályfőnöki óra után véget nem érő beszélgetésbe mélyedve idézték fel a múlt eseményeit, a kezdő lépéseket, a ma kihívásait, nehézségeit. Közös ebéd, városnézés, séta után úgy búcsúztak el egymástól, hogy ezután minden évben találkozni fognak. Hisz az idő megállíthatatlanul rohan.

Szöveg és képek: Vastag János

jun 2008.

Naslovna strana
Opštinske vesti
Molski dobošar
Vesti iz policije
Sport
Oproštaj osmaka
Impresum


Design by VA