Február 14., a szerelmesek napja

    Február 14-én, Bálint (Valentin) napján szerelmet vallanak egymásnak a fiatal párok, de legalábbis emlékeztetik egymást érzelmeik tartósságára. Ezen a napon a legtöbben egy szál virágot, kedves ajándékot vesznek kedvesüknek, barátjuknak, szüleiknek, egyszóval azoknak, akiket szeretnek.
    Az angolszász eredetű Valentin ünnep története Rómában, a császárság idején kezdődött. Egyik ünnepük, a LUPERCALIA február 15-ére esett (Luperca istennő Faunusnak, az erdők, mezők, tüzek istenének hitvese volt).
    Ezen az ünnepen a városiak a híres Palatinus domb lábánál találkoztak, s az istennő tiszteletére állat- és kenyéráldozatot mutattak be. Az áldozati kecske bőréből szíjakat hasítottak, s azzal megcsapkodták az ott állókat, különösen a nőket, ez ugyanis a termékenység ünnepe is volt. Ugyanazon a napon Juno istennőt ünnepelve, a lányok neveit faládába gyűjtötték, és onnan fiatal férfiak kihúzták őket. Az ily módon összejött párok később talán össze is házasodtak.
    Érthető hát, hogy miért lett ez a szerelmesek ünnepe! De miért Valentin?
    Valentin atya Claudius császár idejében élt Rómában. A császár arra kérte, hagyja el keresztény hitét, és térjen vissza a római istenekhez. Valentin azonban démonoknak nevezte őket, amiért a császár halálra ítélte, és átadta a bíróságnak. A bíró hallotta, hogy Valentin atya imájával képes csodát tenni, ezért megkérte, hogy gyógyítsa meg az ő vak lányát. A csoda megtörtént, a bíró pedig hálából az egész családjával a kereszténység mellett tett hitet. A császár ezt megtudva, Valentin atyát megkínoztatta, majd lefejeztette. 270. február 14-én végezték ki, előtte azonban üzenetet küldött a lánynak, amelyet úgy írt alá: a te Valentinod.
    496-ban GELASIUS pápa elrendelte, hogy a Lupercalia ünnep helyett, Szent Valentinról emlékezzenek meg egy nappal előbb, február 14-én. A faládikából szentek neveit húzták ki, ezzel sugallva azt a hitet, hogy a fiatalok egy-egy szenthez kössék életüket, ahhoz hasonlatosan éljenek.
    A szent napból azután ismét a szerelmesek ünnepe lett, amit az emberek évszázadokon keresztül egész Európában megünnepeltek. Az 50-es években vált igazán virágos ünneppé mindenütt a világon.
    A Bálint név már a középkori misekönyvekben is előfordul, ünnepét tehát őseink is számon tartották. Bálint napja egyúttal a farsang, a tavaszvárás ideje is.

Sterbik Ildikó