Jubiláló házastársak találkozója 

„A szeretet nem fogy el sosem,
a szeretet átvisz az életen.”

    Ezzel a mottóval hívták meg közös találkozóra – immár hatodik alkalommal – azokat a házaspárokat, akik az 5., 10., 15., …55. házassági évfordulójukat ünnepelik. A találkozót a múlt év végére tervezték, de indokoltan ez év január 22-ére halasztva tartották meg az adai Szentháromság templomban.

Az ünneplő házastársak

    A szervezőtől, Boros Istvántól megtudtuk, hogy a találkozóra 309 házaspárt hívtak meg, azokat, akik az adai plébániahivatal házassági anyakönyvében be vannak jegyezve. Becslése szerint ezen a vasárnap délutánon mintegy 120 házastárs jelent meg a templomban.

Szegedi vendégelőadók: Bóna Lajos és felesége, Judit,
valamint Laczkó István plébános

    A találkozót, mely már magában is ünnepi hangulatot sugárzott, még meghittebbé tette a meghívott vendégek előadása. Szauer Miklós plébános rövid üdvözlő megnyitója után a Szegedről érkezett Bóna házaspár, Lajos és Judit, valamint Laczkó István plébános szólt az egybegyűltekhez, aki a Szeged melletti Szentmihályon teljesít szolgálatot. A Bóna házaspár az egymás közötti megértésről, türelemről, két ember szoros kapcsolatáról, a szeretetről szóltak, megosztva a jelenlevőkkel saját tapasztalataikat, élményeiket, érzéseiket, mellyel nagyban emelték a találkozó színvonalát. Laczkó István plébános beszédéből ugyancsak a szeretetre való utalás, az egymás közötti megértés sugárzott ki.

A fiatalabb generáció

    A továbbiak során az ünneplő házastársak közösen énekelték Az Úrnak szüksége van rád kezdetű dalt, melyből érdemes idézni néhány sort:
    „Ez a szó szeretet, minden nyelvben él,
    A szeretet erős, nem múlik el,
    Nem gerjed haragra, gonoszt nem ró fel.
    Mindent remél és hisz, mindent elvisel,
    A szeretet erős, soha nem múlik el.”
    A találkozó végén a jubiláló házastársak szentmisén vettek részt, amelyet Szauer Miklós atya celebrált. Ezen a párok megújították esküjüket és újra fogadalmat tettek egymásnak, hogy továbbra is hűségben, megértésben élnek, megköszönve egymásnak és az Úrnak mindazt, amit egymással megosztottak, amiért egymásnak áldozatot hoztak.

Az egyik legidősebb házaspár: Kalmár István és Mária

    Végezetül néhány gondolatot idézek, amelyet maguk a jubiláló házastársak mondtak:
    „Fenséges atyám, hálát adunk neked gyermekeinkért, akikkel megajándékoztál bennünket, célt és feladatot adtál életünknek. Add, hogy családjainkban a megértés, figyelmesség, szeretet, megbocsátás lakozzon. Kérjük azt, hogy együtt örülhessünk gyermekeinknek, unokáinknak.”
    „Hálát adunk Neked, hogy megtartottál bennünket egymásnak minden megpróbáltatás után is. Hálát adunk azért, hogy megfáradt kezeink egymáséban megpihenhessenek, hogy öreg napjainkban is méltóságban élhessünk.”
    „Mennyi Atyám, a nemzetért, a magyar nemzetért könyörgöm most. Azt kérjük tőled, hogy adj ennek a nemzetnek olyan vezetőket, akik érzik és vallják azt, hogy ez a nép egybe tartozik, mert Szent István felajánlotta Neked ezt a nemzetet és a koronát, és kérjük, vezessenek bennünket a szentistváni úton.”