Mezőgazdasági rovat
A szőlő vízigénye

    A szőlő a köztudatban szárazságtűrő növényként ismert. A szőlő föld feletti szerveinek morfológiai vagy élettani vizsgálatával viszont semmi olyan feltűnőt nem lehet kimutatni, ami ezt igazolná. A szárazságtűrése elsősorban onnan ered, hogy nagy kiterjedésű gyökérzetének köszönve a fejlődéséhez szükséges vizet még aránylag kedvezőtlen körülmények között is képes biztosítani.
    A növény gyökerei mélyrétegű talajon 5-15 m mélységig is képesek lehatolni. Legnagyobb mennyiségben azonban mégis a talajfelszínen és az 1 m-t meghaladó mélységben találhatók.

    A jó minőségű talajréteg mélysége különösen akkor jelentős, ha öntözés nélkül termeljük. Csak ilyen talajon tudja átvészelni a szőlő a hosszan tartó nyári szárazságot, bár egyébként még a növények számára gyakorlatilag hozzáférhetetlen helyről is hasznosítja a vízkészletet. Így például a sekély termőrétegű (hegyvidéki) talajon a szőlő gyökérzete az alul lévő mészkőből számottevő vízmennyiséget tud kivonni. Ilyen gyökérzettel tehát a szőlő a többi általunk termesztett növény zöméhez viszonyítva jól viseli a szárazságot. Eléggé nagy vízigényre vall viszont az a tény, hogy 1 kg termény előállításához 350-400 liter vízre van szükség.
    A szőlő vízfogyasztása a fenofázisok szerint változik. Rügyfakadástól virágzásig jóval kevesebb vizet használ fel, mind a tenyészidőszak hátralévő részében. A maximális vízfogyasztása július és augusztus hónapra esik. Ezek tükrében kell meghatározni az öntözési normatívát. A legjobb effektust a csöpögtető öntözés és az altalajöntözés adja.