Imádom a munkámat!
Beszélgetés Tóth Nándor vőféllyel

Tóth Nándort még a Potisje Szerszámgépgyárból ismerem, ahol a szürkeöntödében dolgozott. Már akkor hallottam, hogy lakodalmakban vőfélykedik, azt azonban nem tudtam, hogy pincérkedéssel kezdte. Ma már Vajdaság minden részéről kap meghívásokat, ezeknek örömmel eleget is tesz, hiszen imádja a munkáját, éppen ezért – mint mondja –, amíg csak hívják, menni fog.

    – Mióta vőfélykedik, a kezdetekkor volt-e valamilyen iskola vagy tanfolyam, ahol elsajátíthatta mindennek az alapjait?
    – Már huszonhét éve foglalkozom vőfélykedéssel, nem tudok róla, hogy lenne erre bármilyen iskola. Én sem fejeztem be semmiféle tanfolyamot erre a tevékenységre vonatkozóan. Minket Sörös Antal plébános indított el ezen az úton; eleinte lakodalmakban pincérkedtünk, egyszer azután az atya adott egy verset, hogy tanuljuk meg. Viszonylag rövid idő állt rendelkezésemre, és a tanulás nem ment túl könnyen, mondta az atya, hogy ne aggódjak, utolsókból lesznek az elsők. Én pedig hittem a plébánosnak, ugyanúgy, ahogyan a többiek is. Később egy komplett lakodalmas verscsokrot kaptunk tőle, azt szintén meg kellett tanulnunk. Amikor Sörös atya látta, hogy megtanultuk a verseket, ráadásul én jobban, mint a többiek, megismertetett egy nagyon kedves idős vőféllyel, Pesznyák Sándorral. Nagyon sokat tanultam tőle, így azután ő lett a példaképem. Sanyi bácsi segített egyengetni vőfélyi tevékenységemet. Mivel többen is voltunk, alakítottunk egy pincércsapatot, amelyben rajtam kívül idősebb Tóth Nándor, Laták Mihály, Patus László, valamint a bátyám, Tóth József is helyet kapott. (A bátyám egyébként szintén vőfély, sőt, most már a fiam is). Szorgalmasan végeztük a munkánkat, főleg lakodalmakban dolgoztunk, és egy idő után néhányan vőfélykedni is elkezdtünk. Eleinte nem kértünk pénzt érte, hiszen az volt a reklám számunkra. Nehéz évek is voltak, hiszen jött a ’90-es évek háborúja, amely szétszaggatta az országot, és a csapatunk is feloszlott. A háború után mindenki idősebb lett, és többen is úgy gondolták, már nem bírják tovább a fárasztó pincérkedést, így egyedül maradtam, és nem maradt más lehetőség számomra, mint a vőfélykedés.
    – Az idén hány lakodalomban volt vőfély, és eddig összesen mennyi lagzit vezetett le?
    – Idén eddig tizenhét lakodalomban tevékenykedtem vőfélyként, de természetesen lesznek még lagzik. Azt nem tudom, hogy összesen hány lakodalomban voltam eddig vőfély, még körülbelül sem, mivel nemcsak Ada községben végzem ezt a tevékenységet, hanem Vajdaság-szerte szinte mindenfelé hívnak. A vőfélybotomon lévő szalagok száma jelzi, hogy az utóbbi három évben mennyi lakodalmat vezettem le, és hát szerencsére elég sok van rajta.

    – Említette, hogy sokfelé hívják Vajdaság-szerte. Szívesen vállalja, hogy menjen? Egyáltalán hogyan készül fel egy-egy lakodalomra, és mi mindent kell egy vőfélynek tennie?
    – Igen, valóban sokfelé hívnak, hiszen ahogy már említettem, szinte az egész Vajdaság területéről kapok meghívásokat, ezeknek szívesen eleget is teszek. Nem mintha ott nem lennének vőfélyek, de engem talán jobbnak tartanak náluk, vagy nem tudom. Mivel szeretem ezt a tevékenykedést, így minden meghívásnak igyekszem eleget tenni. Minden lakodalom szép emlékeket idéz bennem, hiszen mindegyik más és más. A vőfély feladata igen sokrétű: kikéri a menyasszonyt (rendszerint a szülei házában, de nem mindig), vezeti a menetet az anyakönyvvezetőhöz, majd a templomba (feltéve, ha ott is meg akarnak esküdni), valamint a lakodalom helyszínére (ami általában étterem vagy sátor szokott lenni). Ezenkívül irányítja és koordinálja az egész lagzi menetét, és mindenkinek kiosztja a feladatát, de a beköszöntés, a vacsora beharangozása, a lakoma közbeni rigmusok elszavalása, a lakodalmi játékok bekonferálása, a menyasszonyi torta felvágásának bejelentése, a menyecsketánc levezénylése és sok egyéb dolog is az ő hatáskörébe tartozik. A lagziban a vőfélykedésre csak a versikék esetében kell felkészülni, ezeket előre megbeszéljük a szülőkkel és az ifjú párral. Ha valamit nem tudok, akkor segítségül hívom az internetet, és máris megoldódik a probléma. Egyéb különösebb felkészülést nem igényel. Szeretem ezt csinálni, nincs nagyobb öröm annál, mint látni egy-egy fiatal pár boldog pillanatait, mind az esküvő, mind a lakodalom során.
    – Melyik volt a legnagyobb lagzija vőfélyként? Mindig dicséretet kap, vagy azért néha kritikával is illetik a munkáját?
    – A legnagyobb, vagyis a legnépesebb lagzi, amelyben vőfélykedtem, ötszáz személyes volt. Ott aztán tényleg sok munkám akadt, hiszen nagyon nagy tömeg volt. Persze voltak kisebb és közepes nagyságúak is, attól függően, kinek mit enged meg a pénztárcája. Akinek tetszik a mondókám, az megdicsér, szerencsére ebből van több. Természetesen olykor-olykor jóindulatú kritikák is vannak, ezek miatt azonban sosem sértődök meg, hiszen tudom, hogy csak tanulhatok belőlük. Azt, hogy tehetséges vagyok-e, nem nekem kell eldöntenem, hanem a vendégeknek kell megítélniük. Igyekszem minden lakodalomban a tudásom legjavát adni, talán ezért is hívnak sokfelé Vajdaság-szerte. Hadd dicsekedjek el azzal, hogy már a jövő évre is kaptam meghívásokat, ez nagyon sokat jelent számomra. Imádom a munkámat, nemcsak azért, mert szép és nemes feladat, hanem azért is, mert nagyon élvezem, hogy részese lehetek annak a különleges pillanatnak, amelynek során két ember összeköti az életét, éppen ezért amíg csak hívnak, mindenképpen menni fogok.