Teológiai gondolatok
A hamis vallásosság

    „Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki azt mondja nekem: „Uram, Uram”, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát”. (Mt 7,21)
    Jézus Krisztus tanításának programját a Máté szerinti evangélium Hegyi beszéde tartalmazza, amely minden keresztény ember viselkedésének meghatározója, normája kell, hogy legyen. Lényege, hogy az ember folytonosan igyekezzék felülkerekedni önös egoizmusán, viselkedésének alapmércéjéül pedig az Isten cselekvését állítsa. Isten és következésképpen Jézus utánzása a keresztény tevékenység egyetlen normája: az ember ugyanis csak a felebaráti szeretet gyakorlásával és a Hegyi beszédben meghirdetett program egészének elfogadásával válik olyan tökéletessé, amilyenre Isten igényt tart.
    A keresztény ember új teremtmény, megkeresztelkedésével Krisztust öltötte magára. Éppen ezért nem cselekedhet ösztönei vagy szeszélyei alapján, hanem csak annak az állapotnak megfelelően, amelyre újjászületett. Feladata tehát Isten akaratának keresése és megtétele a hétköznapi életben, a mindennapi cselekedetekben.
    Az Isten akarata szerinti élet fontosságát Jézus azzal a figyelmeztetéssel is nyomatékosan hangsúlyozza, miszerint az üdvösségben való részesüléshez nem elegendő a széles úton csak gondolatban való haladás az Ország felé, és az ékesszóló beszédek, az Úrnak címzett felkiáltások sem változtatnak a helyzeten. Ha ugyanis nem élünk annak megfelelően, amit tisztelettel övezünk, akkor nem vagyunk méltók az általunk viselt „keresztény” névre, akkor kidobásra való sóvá válunk.
    A keresztény ember nem élhet a meghirdetett törvényen kívül. Nem lehet örökké lázadó, botrányokat kereső egyén. A botrány nem bűntény, hanem az isteni terv megvalósulását akadályozó esemény. Olyan személyektől jön, akik akadályozzák Isten országának megvalósulását és terjedését. Ezért a rossz és botrányt okozó, örökké ítélkező, zúgolódó, képmutató magatartásformát Jézus közös névvel illeti, és gonosznak mondja.
    Mindazok, akik így viselkednek, inkább az ellenség oldalán állnak, és nem Krisztus tanítványaihoz tartoznak. Úgy beszélnek, mintha keresztények lennének, szent rítusokat és szertartásokat végeznek, de valójában a hamis és igaztalan magatartásukkal akadályozzák a közösségi szeretetet, és veszélyeztetik a másik ember hitét. Ezek a csupán látszólag keresztény emberek – a jézusi tanítás szerint – egy napon lelepleződnek, és ítélet alá kerülnek. Ennek az elutasításnak az indoka az isteni akarat teljesítésének elmaradása.
    Jobb volna, ha ezt megelőzően a botrányok okozói, az örökös lázadók megítélnék önmagukat, és időben hátat fordítanának a rossz, tágas és széles, de pusztulásba vezető útnak, (Mt,7,13), amelyre rátévedtek, és még a megfelelő időben visszatérnének az életre vezető helyes ösvényre.
    Kínáljunk fel ehhez nekik elegendő szellemi és erkölcsi segítséget!

Morvai Matild, MA