Sikeres lakossági fórum, vagy…?

    Vegyes érzelmekkel tekintünk vissza arra a lakossági kezdeményezésre, amit június 15-én szerveztek a helybeli lakosok az adai városháza dísztermében. A megbeszélésen egyetlen napirendi pont szerepelt: a közbiztonság helyzete községünk területén. A fórum sikeresnek is mondható, meg nem is. Sikeres, mert a 15-20 személy helyett, akikre a kezdeményezők biztosan számítottak, megtelt a városháza nagyterme, ezek szerint az érdeklődés meglehetősen nagy volt. A másik oldalról szemlélve, sikertelen, mert a legilletékesebb szerv – a rendőrség nem képviseltette magát, nem jelent meg, amit egy kis rosszakarattal úgy is magyarázhatunk, hogy nem is érdeklik őket a terepen történtek, nem érdekli őket a polgárok véleménye, habár még idejében megkapták az értesítést, ugyanakkor az önkormányzat képviselői is távol maradtak.
    Megdöbbentő ez az elzárkózás. A polgárok így magukra hagyatva, mint ahogyan az utóbbi időben általában, ezúttal sem kaptak érdemleges válaszokat a feltett kérdésekre, nem kaptak magyarázatot a mind jobban elszaporodott, sok esetben brutális betörésekről, rablásokról, így új ismeretek hiányában távoztak a megbeszélésről. Pedig mint rendszeres adófizető polgárok, megérdemelték volna a nagyobb odafigyelést az illetékesek részéről. Magukra maradtak, és ilyen körülmények között egymás között beszéltek a problémákról, és rendkívül súlyosnak, ijesztőnek és bizonytalan kimenetelűnek ítélték meg a helyzetet.

    A fórum koordinátorai, Rákos József és Dragan Milutinović magyar és szerb nyelven felolvasták Körkép előző számában megjelent, közbiztonsági problémákat taglaló cikkünket, amely bemutatta a községünk területén uralkodó jelenlegi biztonsági helyzetet, és kiinduló pontul szolgált a további viták kialakulásához. A fórumon többek között a közvetlenül érintett polgárok közül is többen felszólaltak, és elmondták az átélt tortúrákat, a rablások kimenetelét, illetve kérdéseket tettek fel. Választ azonban nem kaptak senkitől, hiszen – ahogyan már hangsúlyoztuk – a legilletékesebbek nem voltak jelen a beszélgetésen. A teremben érezhető volt a teljes összhang, a spontán emberi összetartozás, a segítőkészség megnyilvánulása – még ha verbálisan is –, amit egy közös és egyhangú határozatban fogalmaztak meg: nem szabad megállni, hangot kell adni ennek a kriminális megnyilvánulási hullámnak, főleg a médián keresztül, de ami a legfontosabb: mielőbb tájékoztatni kell a belügyminisztérium illetékes osztályát is. Egyhangú döntést hoztak arról, hogy a már korábban beérkezett írásbeli kérdéseket és az összejövetelen elhangzott felvetéseket is továbbítják az említett minisztériumnak. Ezek főleg arra irányulnak: Mivel és hogyan szabad védekezni, ha a tulajdonos észreveszi, hogy tolvaj van a házában? Engedélyezett-e a paprika- illetve borsspray, valamint a sokkoló használata? Védhetjük-e a területünket kisfeszültségű árammal, ún. villanypásztorral? Mikor tekinthető bizonyítéknak a kamerafelvétel? Kötelező-e kitenni a Kamerával megfigyelt terület táblát? Szükséges-e ehhez engedély? Szerveződhetnek-e önkéntesek, és milyen formában járhatják az utcákat? Kinek jelenthetnék a gyanús mozgást? Hogyan kaphatnak segítséget? Mi történik, ha a sértett megsebesíti a betörőt? Mi a jogos önvédelem, és az csak személyre vonatkoztatható, vagy a vagyonra is? A rendőrség miért nem állít csapdát a „maszkosoknak” nevezett bandának Moholon? Ha egy betörés során eltűnnek a személyi okmányok, miért a károsultnak kell megfizetni az újat? Mi a magyarázata annak, hogy megszűnt a rendőrség és a polgárok közötti szoros együttműködés, a kölcsönös tájékoztatás? Miért zárkózik el a rendőrség a polgárok tárgyilagos tájékoztatásától? Miért nincs gyalogos járőrszolgálat a község területén?
    Ezen kérdéseken kívül még a bűntények felderítésének hatékonyságáról is szó esett, ez nem mondható egyértelműen megnyugtatónak és sikeresnek, továbbá az igazságügyi szervek munkájáról, az olykor az elévülésig is elhúzódó perekről stb. Tapasztalható volt, hogy a fórumon résztvevőket, de mondhatjuk, hogy úgy általában a polgárokat, nagyon is érdeklik a megfogalmazott kérdésekre adható válaszok, feltéve, ha ezek bármikor is megfogalmazódnak az illetékesek részéről. Tudni és érezni akarják, hogy az állam a legapróbb részletekig gondoskodik róluk, hogy biztonságban, nyugalomban élhessenek és dolgozhassanak. Egyetértettek abban is, hogy a rendőrségtől alaposabb, effektívebb munkát várnak a rend és biztonság fenntartása érdekében; valamint abban is, hogy a médiát is minél nagyobb mértékben be kell kapcsolni ezekbe a folyamatokba.
    Az elkeseredett községbeliek válaszokat és segítséget várnak. Tulajdonképpen egyszerű dolgot kérnek, azt, hogy mindenki lelkiismeretesen végezze munkaköri feladatait, azt a munkát, amit felvállalt, és amiért felveszi a fizetést, amit – közvetve – maguk a polgárok biztosítanak számára.