Emberöltőnyi távolságokból fakasztott szépség
A Vadvirág Asszonykórus munkáját nemcsak a közönség tagjai, hanem a szakemberek is elismerik

    Emberöltőnyi távolságokból fakasztott szépség. Ezt képviseli a megalakulásának huszadik évében járó Vadvirág Asszonykórus, amelynek munkáját nem hiába díjazzák elismerően a szakértők, hiszen az ősi érzelmeket felszínre hozó dalaik mondandójával és produkcióik színvonalával napjainkban is mindenütt megállják helyüket. Ezt mi sem bizonyít jobban annál, hogy ma már a Vass Lajos-nívódíj, a Vass Lajos-nagydíj, a Bodor Anikó-díj, az Arany páva-díj és számos egyéb elismerés birtokosai is.

    Kezdetben ösztönösen, a maga életének kifejezésére élt dalaival a falvak népe, ugyanakkor a városi lakosság mindjobban elszakadt ettől a kincstől. A népdalgyűjtők áldozatos munkájának köszönhetjük, hogy később a városokban is megismerhettük népzenénket. Feljegyzések szerint a húszas évek városi cserkészcsapatai voltak az elsők, amelyek menetelés közben vagy tábortűznél ülve, a maguk körén belül élővé tették a népdalt. Azután jöttek a népdalkórusok, és átvették tőlük a stafétabotot. Bartók Béla meghatározása szerint a népdal „olyan dalok elnevezésére használt kifejezés, amelyeket sokan és sokáig énekeltek”. A Vadvirág Asszonykórus küldetése elsősorban az öröklött helyi népdalkincs megmentése, megismertetése és fennmaradásának elősegítése, valamint a tájainkra jellemző népdalok megismerése, művelése. Ennek érdekében rendszeres tanulás, gyakorlás szükséges a szakmai irányítás elfogadása alapján.
    Csonka Katalin, az asszonykórus vezetője elmondta, a csoport megalakulása óta Bodor Anikó gyűjteményéből énekelnek, és főként Vlasityné Zélity Klára (1928-1996) híres moholi népdalénekes, gyűjtő és tanító népdalanyagából válogatják ki azokat a dalokat, amelyeket a különféle megmérettetéseken rendre nagy sikerrel mutatnak be. A Vadvirág Asszonykórus 1997. október 1-jén kezdte meg a közös munkát Csonka Katalin – Ilonka néni vezetésével. Az alapító tagok Csonka Katalinon kívül Adankó Irén, Bajúsz Anna, Bernát Piroska, Bognár Ilona, Illés Ilona, Tóth Piroska és Várkonyi Zsuzsanna voltak. Bodor Anikó már abban az évben megkezdte a csoporttal való foglalkozást, és több mint tíz éven keresztül tanítgatta őket, az együttműködés egészen Bodor Anikó haláláig tartott.

Csonka Katalin – Ilonka néni, a kórus vezetője

    – Török Margit szervezte meg 1997-ben Bodor Anikó könyvbemutatóját Adán, és megemlítette neki, hogy megalakult az asszonykórus, majd megkérte, hogy foglalkozzon velünk. Attól kezdve tizenhárom éven keresztül dolgoztunk együtt Anikóval, aki szorgalmazta a helyi, vagyis az Ada és Mohol környéki dalok megismerését és népszerűsítését. Amióta ő nincs, én vettem át a kórus dalcsokrainak összeállítását, de most is Klári néni dalaiból válogatok, aki tíz éven keresztül tanított engem. Harmincöt éves koromban kezdtem nála népdaléneklést tanulni egy adai és moholi tagokból álló kórusban. Még most is sok dal a fejemben van, dalszövegek pedig a füzetemben leírva, úgy, ahogyan ő diktálta, de sok népdalt tanultam Bodor Anikótól, illetve később az általa írt könyvekből is. Ezekből a dalokból állítom össze az éppen aktuális dalcsokrokat, és szerencsére még tizenkilenc év után is van miből válogatni. Minden alkalommal, amikor felhangzik egy-egy dal, megidézi azt az időt, amikor Klára tanította nekünk. Emlékszem a szavaira és mindarra, amit elmesélt egy-egy népdal kapcsán. Sokat tanultunk tőle a zenei hagyomány lelki mélységéről, a dalok helyi kötődéséről és a népdalnak nemzedékeket összekötő száláról is – emlékezett vissza a kezdetekre Ilonka néni, majd kérdésünkre, mit jelent számára az éneklés, hozzátette: – Ebben nőttem fel. Gyermekkoromban nem volt rádiónk. Édesapám tamburázott, mi pedig énekeltünk. Mindennapjaink része volt a muzsika és ének. Senki sem tanította, csak énekeltünk, ahogyan hallottuk. Vlasityné Zélity Klára volt az első népdalének-tanítóm.

A Vadvirág Asszonykórus munkáját a szakemberek is elismerik

    A Vadvirág Asszonykórus tevékenysége kiváló bizonyítéka annak, hogy népdal és népdaléneklés nem divatjamúlt köntös. A magyar kultúrában, azon belül a helyi hagyományok továbbéltetésében, valamint a közösségek megtartásában is nagy szerepe van. Dr. Barsi Ernő szavaival élve „…egy község népzenei hagyományainak szempontjából döntő jelentősége van azoknak az alkalmaknak, melyeken megszólal dal. Ha nincs dalolási alkalom, megszűnik a népdal, mert a már tudott népdal is elkopik, feledésbe merül közösségi éneklés nélkül”.