Teológiai gondolatok
Az Úr imája

    A Miatyánk a Hegyi beszéd központi témája. Másként az Úr imájának is hívjuk. Nem más, mint a pogányok helytelen imájával szemben felállított helyes ima. A Miatyánkot maga Jézus mondta el, és mutatta be tanítványainak, de előtte még rámutatott a pogányok rosszul összeállított imáira, hogy utána bemutathassa az általa jónak vélt, Istennek tetsző imát.

    Jézus a Miatyánk „bevezetőjében” figyelmeztet arra, hogy a pogány ima csak fecsegés, afféle üres beszéd. Az Úr rámutat arra, hogy a szavak és különböző rituális magatartás ismétlése torz istenképhez vezet: úgy tűnik, az ember ravaszságaival manipulálhatja Istent. A jézusi Isten-kép mást diktál: az ima nem arra szolgál, hogy az ember kieszközölje Isten irgalmát és szeretetét (hisz az már megelőzi a kérést!), hanem arra, hogy kifejezzük  benne Isten iránt érzett feltétel nélküli, teljes bizalmunkat. 

    A Miatyánk a keresztények féltve őrzött kincse. Főleg a korai keresztények érezték ezt így, és ennek jeleként ezt az imát sohasem imádkozták hangosan, szövegét nem volt szabad leírni, nehogy nem keresztény, illetéktelen személy kezébe kerüljön.

    A Didache első keresztény irat arról tanúskodik, hogy  az őskeresztények naponta háromszor imádkozták el a Miatyánkot. Lisieux-i Szent Teréz arra figyelmeztet, hogy mennyire fontos a Miatyánkot teljes odafigyeléssel mondani, hisz akkor megtapasztalhatjuk, „milyen jó és édes dolog Istent Atyának szólítani.”

    Az Úr imájának fontosságára utal az a tény is, hogy Nagy Károly, a frank birodalom uralkodója a IX. században kötelezővé tette ennek az imának hibátlan ismeretét minden alattvalója számára.

    A Miatyánk csupa kéréseket tartalmazó ima. Bár egyesek a hálaadó imákat helyezik előtérbe, Jézus mégis erre a fajta imára tanít meg bennünket. Érthető ez, ha tudjuk, hogy a Miatyánk tükrözi vissza azt a tökéletes bizalmat, amellyel az ember Istenhez fordul.
A Miatyánk kéréseit két nagy csoportba soroljuk.

    Az első csoport az ún.”TE”,  a másik az ún. „MI” kérések csoportja. Az első az Isten ügyét, a másik az emberek szükségleteit érinti. A kérések sorrendje nem a hierarchikus fontosságról, hanem az embernek az Isten iránti tiszteletéről és szeretetéről árulkodik.

    Az előttünk álló mindenszenteknek és a halottak napjának ünnepe legyen a Miatyánk elmondásának különösen is fontos motivációja. 

Morvai Matild