145. Zöld levél
A toportyán

‘És mint a toportyán, ha juhász kergette,
Magát egy kiszáradt nagy nádasba vette;‘

    Arany János Toldijából vettük a fenti idézetet, amiben a toportyán szó olvasható, és amihez Arany maga írta lábjegyzetben, hogy ‘réti farkas’. Nos, ez a toportyánféreg nem más, mint az aranysakál – Canis aureus, amelyik hajdan belakta az egész Kárpát-medencét, benne az Alföldet is, később azonban eltűnt. A ’90-es években a volt Jugoszláviában folyó háborúk miatt fokozatosan újra megjelent, így manapság újra terjedőben van és – a természetbarátok (ökológusok) nagy örömére – visszaköveteli egykori élőhelyét! Két-három éve Ada határában is látták, nemcsak hogy látták, hanem le is lőtték és kitömve mi is láttuk egy magánház folyosóján! Ennek nem örültünk, de alkalmat szolgáltat arra, hogy bizonyossággal írjunk is róla. Az aranysakált nevezik még toportyánféregnek, toportyánnak, nádi farkasnak, réti farkasnak és Adán kívül mostanában elejtették még az adorjáni tónál, Zenta határában és Szaján környékén is. Bundája világosabb és barnásabb színezetű nagyobb rokonáénál, a farkasénál; farka, a hasi oldala szürkésfehér. Első pillantásra a rókára emlékeztet, de attól nagyobb, a farka meg rövidebb.
    A sakál ügyes ragadozó, megjelenése tévhitet is keltett: a vadászok arról beszélnek, hogy a rókától nagyobb, erősebb ragadozó veszélyt jelent az őzekre is. Nos, ez a feltételezés csak a szokásosan túlzó vadászmesék kategóriájába sorolható. Magyarországon – főleg a Vajdasággal szomszédos déli megyékben – Baranya, Bács-Kiskun és Somogy megye területén, a dél felől bemerészkedő sakálokból évente átlag 70-80 példányt ejtenek el. Ezek táplálékozási szokásainak, a gyomortartalmaknak a vizsgálata egyértelműen bebizonyította, hogy 77 százalékban kis rágcsálókkal táplálkozik. A közismert, rágcsálópusztító rókánál ez az arány 67 százalék. A sakál legfontosabb tápláléka a mezei pocok. Már csak ezért sem szabadna tűzzel-vassal irtani. A sakál mezei nyúl és fácánfogyasztása messze elmarad a feltételezésektől. Tehát nem egy új dúvad tűnt fel a Kárpát-medencében, hanem egy olyan ragadozó emlős, amely megérdemli a figyelmet és a teljes körű védelmet.
    A megfigyelések szerint az aranysakál egész életre szóló párkapcsolatban él, és vadászni is párban járnak. Hangja elnyújtott üvöltés, rövid, vonyító és ugató hangok. Van egy szólásunk is, amelyik azt mondja ‘Ordít, mint a fába szorult féreg’ és a toportyánféregről szól. Régente az Alföldön ugyanis fából készült, ügyes csapdákkal, vagy letakart vermekben felfelé álló, kihegyezett karókkal vadásztak, és ha egy ilyen megfogta a toportyánt, akkor a ‘féreg’ elpusztulásáig nem tehetett mást, mint velőtrázóan ordított. Ezért ha valahol megvertek egy rosszgyereket, az is éppen úgy ordított, ‘mint a fába szorult féreg’!

Király János