FELGYORSULHAT A KLÍMAVÁLTOZÁS:
A METÁNKIÁRAMLÁSOK

    Lassan véget ér a nyár, amely a rekkenő hőség és kevés csapadék következtében hatalmas szárazságot okozott, jelentős károkat okozva a mezőgazdaságnak. Most már talán a szkeptikusok is egyet értenek abban, hogy a nyarak sem olyanok mint régebben, hosszú száraz csapadékmentes az időjárás, a nap sugarai égetőbbek mint valaha, a megvékonyodott ózonréteg következtében, és reális fenyegetésnek tartják az utóbbi évtizedben megannyiszor emlegetett veszélyt, a globális felmelegedést. Azt a fenyegetettséget, amelynek hatása egész Földünk területén érezhető.
    A globális felmelegedéssel kapcsolatban elsősorban mindenkinek a szén-dioxid jut eszébe, amely valóban a megnövekedett üvegházhatásért jelentős mértékben felelős, azonban van itt egy gáz, amivel a tudósok egyre inkább foglalkoznak: ez pedig a metán.
    A metánt alapvetően baktériumok termelik, amelyek a szerves anyagon oxigén hiányában elszaporodnak. Kialakulhat természetes forrásokból is, ilyenek a mocsarak, termeszhangyák, óceánok, a növényekkel táplálkozó állatok trágyája az állattenyésztésben, valamint emberi forrásokból is, mégpedig a bányászat, fosszilis tüzelőanyagok égetése, szeméttelepek.
    Az Arktisz jege alatt a metán szilárd formában, hidegben, nagy nyomás alatt található. Ha felmelegszik a tenger, a metán felszabadulhat, és felgyorsíthatja a felmelegedést. Sajnos úgy tűnik, ez a folyamat már beindult. Hatalmas méretű elérő metánkiáramlások tarkítják a Jeges-tenger felszínét, a tengerfenékről közvetlenül a légkörbe juttatva ezzel a veszélyes gázt. Az aggasztó jelenséget nemrég felfedező orosz kutatók attól tartanak, hogy az északi-sarki jégpad visszahúzódása nyomán felszabaduló hatalmas mennyiségű metán nagymértékben felgyorsíthatja a globális klímaváltozás folyamatát.
    Egy kevesebb, mint 26 ezer négyzetkilométernyi területen több mint száz forrást, kiáramlást számoltak össze, amelyeken keresztül metán árad fel a felszínre a fenékről és egyenesen a légkörbe szökik. Nagyjából 115 állomáson végeztek ellenőrzéseket és elképesztő – eddig valószínűleg sohasem látott mennyiségű – metánmezőt találtak. A légkörbe jutó gázkoncentráció ezerszerese volt a normális értéknek". A szén-dioxidnál hússzor ártalmasabbnak számító metánbuborékok valósággal sokkolták a régiót több évtizede tanulmányozó kutatókat.
    Korábban is találtak már ehhez hasonló fáklyaszerű kiáramlásokat, de ez az első alkalom, hogy ilyen folyamatos, erőteljes és jelentős szivárgást észleltek, amelyek a több mint 1000 méteres átmérőt is elérik.
    A kutatócsapat nagyjából száz metánbuborékot fedezett fel, becsléseik szerint ezernyi hasonló gázkiáramlás lehet az orosz szárazföldtől az észak-szibériai arktiszi jégpadig nyúló területen.
    A veszély nem csak a sarkvidéki vizekre korlátozódik. Ugyanis a tundra tavaiban is megfigyelték a metán kiáramlásokat.
    Ha ez az összefüggés az összes többi olyan területre is érvényes, ahol az üledékes tómedreket jelenleg állandóan fagyott talaj, gleccserek és jégtakarók fedik, mint például Nyugat-Szibéria északi részében, akkor ez jelentős változást fog előidézni a szén-dioxid körforgásban, amelynek súlyos következményei lehetnek a klímaváltozás szempontjából.
    A északi-sarkvidék a bolygónk leggyorsabban olvadó régiója, és hatalmas mennyiségű metántartalékokkal rendelkezik, amelyekből egyre több gáz kerül a légkörbe a hőmérséklet növekedésének hatására. Ez pedig azt jelenti, hogy a felmelegedés önmagát táplálja. A kutatók egy része úgy véli, hogy a folyamat hatását még jó pár évtizedig nem fogjuk észlelni, míg mások a globális felmelegedés felgyorsulásának lehetőségére figyelmeztetnek.

Gecse Attila