Teológiai gondolatok
Jézus Krisztus erkölcsi tanítása
Nincs a Szentírásnak még egy olyan része, amelyet annyit kommentáltak volna, mint a Hegyi beszédet. Szent Ágoston a mátéi evangélium foglalatát látja benne, mások a zsidó-keresztény párbeszéd helyszínének tartják. Némelyek a „Boldog mondások” miatt Buddha tanításával vetik össze.
Olyan szövegrésze ez a Bibliának, melyet sokan részben vonzónak, részben taszítónak tartanak. A „szeresd ellenségedet”, „ne ítélkezz”, „légy tökéletes” megfogalmazások mindenkiben az erkölcsös magatartást ébresztik fel, de félreérthetőek az olyan kifejezések, mint a tartsd oda a másik arcodat, annak, aki üt, vagy vágd le jobb kezed és dobd el, stb.
Mi tehát a Hegyi beszéd? Erkölcsileg követhető tanítás vagy egyszerű utópia?
A többértelmű megértés a lehetséges. Úgy véljük, Isten országának kimeríthetetlen gazdagságú alapokmányát tartjuk a kezünkben, ha belemélyedünk abba a fontos evangéliumi részbe, melyet a Hegyi beszéd cím alatt ismerünk.
Ha a Hegyi beszéd felépítését tanulmányozzuk, láthatjuk, hogy rendkívül tudatosan felépített szerkezetről árulkodik. A beszédet ugyanis egy rövid elbeszélő keret veszi körül (Mt. 5,1-2 illetve Mt. 7,28-29), amely Jézusnak a hegyre való felmenetelét, illetve a hallgatóságra tett hatását tárja elénk. Magának a beszédnek van bevezető, középső és befejező része. A bevezető rész a tanítványi helyzetre mutat, a központi részben Jézus saját maga küldetését mutatja be az ószövetségi Törvény és a prófétákhoz viszonyítva, a befejező részben pedig Krisztus rámutat azokra a veszélyekre, amelyek a tanítványokat elfordíthatják Isten országának követésétől (anyagi javak gyűjtése, kishitűség stb.).
A beszédet Jézus egy hegyen tartotta. A beszéd helyéről - a hegyről - az evangelista semmit sem mond el. A keresztény hagyomány szerint ez a hegy Kafarnaum környékén található, de történelmi bizonyítékaink a fenti meghatározásra nincsenek. Fontos tudatosítanunk azonban azt a tényt, hogy a „hegy” kifejezésnek teológiai jelentése van. A hegy a kinyilatkoztatás, Isten megjelenésének a helye. A hegy, melyre Jézus felmegy, a Sinai hegyre emlékeztet. De amíg a Sinai hegy füstben és ködben áll, addig a Hegyi beszéd színhelye a zöldellő, fényárban úszó galileai hegy. Amíg Mózes egymaga van Istennél (a nép pedig reszketve várja a hegy lábánál), addig Jézus ott van a tanítványok és hallgatói között. Kész a közvetlen tanításra és a párbeszédre. És amíg Mózes Isten törvényét csak átadja a népnek, addig Jézus teljhatalommal hirdeti meg Isten akaratát úgy, hogy mindez ugyan kapcsolódik az ószövetségi tanításhoz, de jóval túl is szárnyalja.
A Hegyi beszédet tanulmányozva nem hagyhatjuk figyelmen kívül egy nagyon fontos mozzanat megemlítését. Történetesen azt, hogy a beszéd párhuzamait részben a Lukács szerinti evangéliumban is megtaláljuk. A lukácsi evangélium beszéde azonban jóval rövidebb, mint a mátéi. Jézus ott síkságon mondja el beszédét, a nyolc boldog mondás négyre redukálódik, és a Miatyánk is rövidebb. Míg Máténál hiányoznak a „jaj” mondások, addig Lukácsnál döntő fontosságú szerepük van.
Morvai Matild