Vidám hangulatban zárult idény

    Az adai sátortábort nem kell külön bemutatni. Minden természetkedvelő tudja, hogy létezik, hogy egyike a környék legszebb és legrendezettebb létesítménye, a „bennlakók” pedig a második otthonuknak tekintik. Az idei nyarat kísérő hőség elől sokan éppen a táborban reméltek és kaptak némi felüdülést. De minden véges: a kánikula is elmúlt, a tábor is bezárta kapuit.

    Az idényzáró ezúttal jóval szerényebb keretek között mozgott, mint mondjuk a múlt évben. Juhász Tibortól, a Vajdasági kempingezők egyesületének, egyben az adai sátortábor elnökétől megtudtuk, hogy most nem hívtak vendégeket az idényzárásra vidékről vagy külföldről, nem készítettek programokat, egyrészt takarékosság szempontjából, másrészt azért, hogy elkerüljék az esetleges műszaki nehézségeket. Ugyanis a táborban 104 egység (sátor, lakókocsi stb.) volt, ami betöltötte a kapacitást, folyamatosan biztosítva volt a víz, a higiéniai feltételek, villany, tisztaság, biztonság stb. Az ideérkező vendégek általában lakókocsikkal jönnek, áramra szükségük van, és nem biztos, hogy a meglévő hálózat elbírta volna-e az olyan megterhelést, amely ilyenkor szokott lenni. Ezért úgy döntöttek, hogy az idényzárót szeptember 1-én szervezték meg, méghozzá babgulyás főző versennyel. Ebben a táborlakók vettek részt. A részvétel és az érdeklődés nagy volt, több mint 30-an neveztek be, és várták a zsűri eredményhirdetését, amellett, hogy pompásan szórakoztak, mert minden versenyző saját sátránál, saját társaságának főzött, az elbírálást pedig központi zsűri végezte.

     Ha már a sátortábornál tartunk, meg kell említeni, hogy egy 6-7 sátorból álló negyed lakói – ott, ahol a hálólabda pálya van kialakítva – Barátság negyednek nevezték el magukat, és az egész idény alatt annyira összetartottak, hogy az idényzáró ünnep után egy hétre, szeptember 8-án, ők maguk is megrendezték a saját idényzárójukat egy bogrács csirkepaprikással, igazi baráti hangulatban, ital és a végén zene kíséretében. A társaság vegyes, magyar, szerb, tanító, munkás, vállalkozó, hivatalnok, de ott lenn, amikor mindenki ugyanolyan kosztümben van (fürdőruhában), teljesen egyformák a tagjai, akkor nincs különbség ember és ember között – és ez így szép, így jó.