Teológiai gondolatok
A tíz szó pedagógiája

    A Biblia nem beszél „tíz parancsról”, hanem tíz szóról (deka logos), mint üdvösséget/szabadságot adó szavakról. A Szentírást olvasva e szavak jelentésének három fontos szempontja tárul elénk.
    Szabadító kötelék Istennel
    Az egyiptomi fogságból megszabadított nép anarchiában morzsolódott volna fel egy szigorú belső rend nélkül. Csak a Tíz szó kinyilatkoztatása által nyer a kivonulás pontos értelmet és célt. A sinai szövetségkötéssel ugyanis az addig maguk között laza kapcsolatban álló zsidó törzsek egyesülnek, elfogadják Isten parancsait, Isten pedig a zsidó népet szent népévé fogadja. Ezt a népet vezeti ki Egyiptomból, ennek fogja valóra váltani Ábrahámnak és Jákobnak tett ígéreteit.
    Az Egyiptomból való kivezetéssel és a sínai szövetségkötéssel Isten tevőlegesen belép Izrael életébe, szabadítóként és törvényhozóként lép fel.
    A táguló látóhatár
    Sokan azt gondolják, hogy a zsidó hit csak a saját népének kiválasztott voltát hangsúlyozza. A valóság viszont az, hogy a Tíz szót voltaképpen minden nép számára adott rendnek ítéli az izraelita hagyomány. Erről tanúskodnak a zsidó próféták is, elsősorban Ámosz és Izajás. A „két kőtáblára” leírt tíz parancs, mint az üdvösségszerzés útja, tehát nemcsak a zsidóság, hanem minden nép és minden ember életében jelen kell, hogy legyen. Ha nem vesszük észre, ha nem tartjuk be, akkor nem szeretjük sem Istent, sem embertársainkat. Az „első” kőtábla parancsai ugyanis tiltják a kultuszok összemosását, védelmezik a „nevet” a különféle visszaélések ellen (mágia, varázslás, halottidézés tilalma), és fenntartják az Úrnak a hetedik napot. A Dekalógus másik hét parancsa Isten képét a világban, vagyis az embert védelmezi és a társas érintkezést szabályozza.
    Ne legyen más Istened!
    „Én vagyok az Úr, a te Istened, én hoztalak ki Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. Senki mást ne tekints Istennek, csak engem”. A Kivonulás könyvének 20. fejezetéből vett idézet arra figyelmezteti az olvasót, hogy Isten ismerete és az ember kiteljesedése szorosan összefügg. A szabadító, igaz Isten imádása ugyanis hatalmas horderejű, Benne az ember alapvető igénye valósul meg: megnyílhat a Végtelenre, az örök Valóságra.
    Ahol a „velünk lakó Istent” imádják, ott minden az emberi szabadság és méltóság szolgálatában áll, ott megvalósul az istengyermekség és testvéri szeretet képe is.

Morvai Matild