Víz-gondok Völgyparton

    Víz! Ha túl sok van belőle, baj! Ha pedig nincs, akkor nagyon nagy a baj és a gond! Az idei tavaszi-nyári hónapok időjárása a vártnál is túltett az esővíz hullásával, ami komoly gondokat okozott a mezőgazdaságban, valamint a talajvíz megemelkedését is okozta a nagyobb településéken.
    Míg községünk Tisza menti lakosai a belvízzel küszködtek, és próbálták minden tudásukkal és erejükkel megvédeni vagyonukat, addig e község túlsó felében a nyugati oldalon vízhiányban szenvedtek. Völgypart település lakosai víz gondokkal küszködtek. Konkrétan az egykori Július 7 mezőgazdasági birtok családi házaikban élőket érte ez a nagy baj. Völgyparton két működő kút volt, amely az összlakosságot ellátta ivóvízzel, azzal hogy e két kút nem volt összekötve. Június hónap lévén sok esőzés után a csapadék megállt egy kis időre, de szerencsére nem volt túl nagy hőség. Az adai szövetkezet tulajdonában lévő valamikor a katonaság előtti kiképzést szervezetten tartották meg ebben az épületben, és a körülötte lévő valamikori szép és rendezett parkban található kút behomokosodott, és nem volt képes elegendő vizet biztosítani. Negyvenöt háztartásba nem jutott el az ivóvíz, ami nagyon nagy gondot okozott. Négy évvel ezelőtt ugyanezen gondok merültek fel Völgypart felső részén a Moholi Nagyúton található kúttal is. Akkor még gyorsan volt idő, és egy új fúrat lett fúrva a meglévő mellé, mely a mai napig egyedül lát el nyolcvanöt háztartást. A kútkarbantartó és a vízfogyasztók is mindannyian gondban voltak a vízhiány miatt. Az önkormányzathoz bizalommal fordulva megígérték egy furat pénzelését, de mivel az árajánlatok messzemenően nagyobbak voltak az elvárásoktól, csak annyiban maradtak, hogy ki kell tisztítani a meglévő furatot. A gyors vízellátásban a törökfalui önkéntes tűzoltók felkínálták segítségüket néhány napra, valamint a szélmalom előtti nyilvános csapról és a helyi közösség épülete elől a tűzcsapról is tudtak elegendő vizet biztosítani maguknak a lakosok. Egyedüli gyors megoldás, amit lehetett megoldani, hogy a két vízhálózatot egybekötni. Százhúsz méter hosszú távot kellett kiásni, biztosítani hatnegyedes vízcsövet, csatlakozást és elzárót egy kiásott sahttal, hogy a település két különálló vízhálózata össze legyen kötve, és víz juthasson a bajba jutott fogyasztókhoz.

Mi is azon vagyunk, hogy a völgypartiak minél előbb vezetékes ivóvízhez jussanak!

    A település lakosai összefogtak, és egy nap alatt ezt a meglévő távot kiásták, és másnap estére a vízcsövet belehelyezték. Ehhez az adai Standard Kommunális Vállalat hozzájárult ötven méter hosszú csővel, a Völgyparti Vízközösség pedig az elosztó csapot és a csatlakozáshoz szükséges kellékeket vette meg. Estére már volt biztosítva víz! Meg lett az öröm egy hét bizonytalanság után. Az önkormányzat által megígért furattisztítás még nem valósult meg technikai okok végett mivel a munkáltató számlázni nem tud. A lehetőség kerestetik, csak nehezen akar megoldódni.
    Víz van de meddig tudja ellátni elegendő ivóvízzel a lakosokat az az egy még működő kút? Ez itt a kérdés! Azóta volt már riadalom, mert a pumpa szívó szála eltört valamint villamossági okok végett is leállt már a vízellátás. Sikerült megoldani hála Istennek, de meddig?
    Három évvel ezelőtt a nagy választási kampányok közepette Valkai sor és Völgypart településeknek a Tartományi Nagyberuházási Alap és az adai Önkormányzat szerződést írt alá két kivitelező céggel. Valkai soron csak a furat valósult meg, és azóta várakozás van. Az alapban nincs pénz, állítólag, és ezért nincs lehetőség a kutak megvalósítására, melyek nagyobb kapacitásúak lennének a meglévőkhöz képest. De valami mégis mozog ez ügyben, és tárgyalások kezdődtek el az Alappal és a kivitelezőkkel, hogy a holtpontról odébb juthassunk.
    Addig is a vízellátás e településeken még működik, ami egy vékony pókháló szálon lóg, mely bármikor elszakadhat, és még nehezebb és nagyobb lesz a baj, valamint a probléma megoldásához vezető út.

Molnár József