ISKOLAIGAZGATÓ VÁLASZTÁS ADAI MÓDRA

    Ma már semmi sem a régi, még az időjárás sem olyan, mint valamikor volt. Mintha a fejére állt volna a világ. Ilyen és ehhez hasonló megjegyzéseket nap mint nap hallhat az ember, és ha tényleg így van, akkor pedig nekem sem kellett volna meglepődnöm azon, hogy egy általános iskolai igazgatóválasztás sem folyhat le bonyodalmak nélkül. Az, hogy foglakozom vele, azért van mert már az egész folyamat kikerült az iskolaépület falain kívülre. Téma lett, amin lehet rágódni, lehet hozzáadni, esetleg elvenni belőle, de nézzük sorjában mi is történt!
    Az adai Cseh Károly Általános Iskola igazgatói munkahelyének betöltésére kiírt pályázatra ketten jelentkeztek. Ezt követően az iskola dolgozói szavaztak, hogy kit szeretnének igazgatónak. Az egyik jelöltet 71-en, míg a másik jelöltet 40-en támogatták. A szavazás eredményét továbbították a Magyar Nemzeti Tanácsnak véleményezésre, ugyanis azokban a községekben, ahol az oktatás többnyire a kisebbségek nyelvén történik, tehát esetünkben magyarul, ott a Magyar Nemzeti Tanács előzetes jóváhagyása és véleményezése is szükséges. Rövid időn belül meg is jött a válasz, hogy a Nemzeti Tanács a kevesebb szavazatot kapott jelöltet ajánlja az igazgatói állás betöltésére. Ezek után összeült az Iskolaszék, amely kilenctagú, és napirendre tűzte a Nemzeti Tanács ajánlatát. Szavazásra került a sor és 5 : 4 arányban azt a jelöltet támogatta, akit a dolgozók többsége támogatott. Ezt a határozatot elküldték a Tartományi Oktatási Titkárságnak jóváhagyásra. Néhány nap elteltével jött a végzés a tartományi titkár aláírásával hogy elutasítja az Iskolaszék határozatát, mivel nem azt a jelöltet támogatta az igazgatói állás betöltésére, akit a Nemzeti Tanács ajánlott.

Bárki lesz is az igazgató, az iskolaudvart is rendbe kell tennie!

    Ekkor újra összeült az Iskolaszék, és az történt, aminek nem szabadott volna, hogy megtörténjen: az Iskolaszék egyik tagja egy névtelen levelet olvasott fel, igaz nem teljes egészében, de így is sok név és család neve elhangzott, a levél a „Magyar Nemzeti Tanács Szabadka” címzéssel kezdődik, és rágalmak egész sorát sorakoztat fel. Ki kinek a barátja, ki melyik párt tagja, egyesek milyen törvénytelen dolgokat követtek el stb. Ez a levél, ha tényleg eljutott Szabadkára, meglehet a véleményük rólunk. Nem akartam hinni a szememnek, hogy egy ilyen levelet, amelyhez senkinek sem volt bátorsága adnia a nevét, napirendre kerülhetett.
    Az utolsó mondat így hangzik „Maradunk nagy tisztelettel! Az adai Cseh Károly tantestület nagy többsége nevében??
    Az első pillanatban arra gondoltam, hogy ha ezt pedagógus írta, akkor attól Isten őrizze meg gyermekeinket. Később kiderült, alaptalan volt az ijedelmem, mivel az iskola tantestülete egyhangúlag elhatárolódott a levél tartalmától. Akkor pedig jöhet a kérdés, ki (kik) írták a levelet. Nem csodálkoznák, ha valaki az érintettek közül jogorvoslatért fordulna becsületsértésért.
    Ezután olyan jött, ami még jobban megdöbbentett. A levél a községi képviselő-testület alelnökéhez került, és ha eddig nem is, de ekkor a névtelen levélnek mindenképpen a szemétkosárba kellett volna kerülnie. Nem így történt, ő inkább a nagy nyilvánosság elé tárta, mivel a képviselő-testület üléseit közvetítik a kábeltévék. Igaz, ő sem olvasta fel a levélnek azt a részét, ahol a nevek és a rágalmak sorakoztak, de nem mulasztotta el hogy egy köztiszteletben álló család nevét ne említse meg. Akik követik a képviselő-testület üléseit, azok láthatják, hogy a demokrácia leple alatt mi mindent lehet mondani egyénekről, intézményekről nyilvánosan, minden következmény nélkül. Sokaknak a demokráciát még tanulniuk kell, a toleranciát pedig tudniuk kellene alkalmazni.
    A kívülállók, a szülők szemében nem az a legfontosabb, ki lesz az igazgató, sokkal lényegesebb, hogy az iskola vezetése a munkához megfelelő feltételeket és tiszta környezetet biztosítson, és nem utolsó sorban, hogy gyermekeik minőségi oktatást kapjanak.
    A fent leírt események után a községi képviselő-testület új tagokból álló iskolaszéket nevezett ki, mivel az előzőnek lejárt a négyéves megbízatási ideje. Reméljük, hogy ők nem esnek elődeik hibájába, és az idevágó törvények szellemében folytatják le az igazgatóválasztást.

Gecse István