Alattomos belvíz

    Június közepén, az addigi heves esőzéseket olyan hatalmas víztömeg tetőzte, amekkorát már régen volt alkalma látni ennek a mintegy 15.000 lelket számláló bácskai városkának. Ez az égből zúdult természeti katasztrófa gondot okozott mind a lakosságnak, mind a községi vezetőségnek.
    Az érintett lakónegyedben, az Alvégben sajnos nincs megoldva a szennyvízelvezetés és jobb megoldás híján 2000-ben kiásták a vizes árkokat, hiszen nem új keletű a gond, csak az a baj, hogy sehova nem vezették az árkokból a vizet. Néhány napig, hetekig, vagy hónapokig ott volt a ház előtt és a pincékben a mocsok, majd felszáradt.  Miután pár éven keresztül nem volt ennyire szélsőséges az időjárás – kit érdekelt?
    Bezzeg most, amikor a meteorológiai szolgálat hírei szerint 24 óra alatt néhol 50 liternyi eső hullott négyzetméterenként! Víz alá kerültek szántóföldek, az utcák, az udvarok, a pincék, és ami a legszörnyűbb, a lakások, az alagsorok, az éléskamrák, az előszobák – egyszóval minden, ahova a víz betörhetett.

Természeti csapás is, gondatlanság is

    Az érintettek próbáltak azonnal reagálni, néhányan szivattyúzták házukból a vizet, gondolván: mentsük a menthetőt! – de hiába, a természet most is legyőzött bennünket.
    Nagyban megnehezítették a gondok elhárítását a felelőtlen telektulajdonosok is, akik fittyet hányva a környék lakóira, sem az árkokat, sem pedig a füvet nem takarítják el telkükről.
    Gondolom, a községi felügyelőség erről gondot visel. Vagy ez nem vétség? De, igen! A telkek vásárlásakor ez is a szerződésben foglaltak között szerepelt.
Az érintett lakosok, miután látták, hogy egyedül képtelenek a katasztrófa elhárítására kétségbeesésükben aláírásokat gyűjtöttek, és Isten tudja hányadszor, kérelemmel fordultak az illetékesekhez az előállt helyzet tartós rendezésének reményében.
    Néhány mondat a kérelemből a talajvíz okozta helyzettel kapcsolatban: „Ezen utcákban a lakosságnak, szinte minden évben ezzel a problémával kell szembenéznie. Zömében újonnan épített házak vannak a környéken, ahol a pincék használhatatlanok, mert állandóan víz van bennük (megjegyzés: természetesen községi engedéllyel épített pincékről van szó!)
    Az itt élő polgároknak komoly anyagi és egészségügyi problémáik vannak, mert a szennyvíz nem folyik el a csövekből, a trutymó lakófelületekre szivárog, a falak nedvesednek, penészednek, ami tökéletes életteret képez szúnyogoknak, legyeknek, békáknak, kullancsoknak és egyéb kártevőknek.”
    Talán túlzok…. vagy nem? Nem találtunk teljesen süket fülekre, mivel pár napon belül megalakult egy néhány tagból álló úgynevezett válságtörzs, akik erejükhöz mérten többé kevésbé próbáltak is intézkedni.
    Sajnos valamennyiünknek, úgy az érintetteknek és a válságtörzs tagjainak egyaránt szembe kellett nézni a már elcsépelt mondattal, mint télen a hóeséskor: „A helyzet váratlanul ért bennünket!”
    Szégyenszemre, szembesülnünk kellett azzal a ténnyel, hogy az adai tűzoltó egyesületnek mindössze egyetlen működőképes szivattyúja van, és ahogy az már lenni szokott, harmadnapra be is adta a derekát. 
    A helyi közösség emberei siettek segítségünkre, vásároltak egy szivattyút, fertőtlenítőszereket adtak a rászorulóknak, vizes árkokat ásattak és természetesen rendületlenül „kopogtattak” az illetékeseknél az itt élő polgárok nevében és érdekében.

Az Első Helyi Közösségben a törzskar igyekezett segíteni

    Így került sor arra a várva várt pillanatra, hogy asztalhoz üljön a válságtörzs két oszlopos tagja, Volford Attila és Kollár András az adai Első Helyi Közösség titkárával, Gecse Istvánnal, hogy a helyszínen felmértek, továbbá az anyagi lehetőségek vetületében találjanak egy ígéretes áthidaló megoldást, csak sajnos, amint a válsághelyzet megszűnt, a javaslat is dugába dőlt. Talán… van jobb megoldás? Van jobb szakember?
    Tudom, túl sok a kérdés, csak az a nagy baj, hogy a gondok, problémák és természetesen az anyagi károk továbbra is maradtak, amelyeket a lakosok nagytöbbsége sajnos nem tud és nem is képes egyedül megoldani.
    A slusszpoén, még egy kérdés erejéig, kihagyhatatlan: Hány választást nyertünk a szennyvízelvezetés kiépítésén?  Reméljük, nem kell megvárnunk a következőt is!
    Gondolom, mindenkinek világos, hogy egy ilyen szélsőséges probléma megköveteli valamennyi résztvevő együttműködését, szervezettségét, szakértelmét, hogy időben és kellőképpen találjunk megoldást a hiányosságokra és nem utolsósorban forrást ezek kiküszöbölésére, műszakilag és hacsak lehet állandó jelleggel.

Sáfrány Ágnes