SZENT ISTVÁN-NAPI EMLÉKÜNNEPSÉG MOHOLON
Augusztus 18-án a Magyar Polgári Szövetség Moholon tartotta koszorúzással egybekötött, színvonalas központi ünnepségét államalapító Szent István apostoli királyunk tiszteletére. A rendezvény díszvendége, feleségével együtt, dr. Mikola István, a Magyar Köztársaság országgyûlési képviselõje, az Orbán-kormány egészségügyi minisztere volt. Rajta kívül megjelent még dr. Halzl József, a Rákóczi Szövetség elnöke, dr. Bartal Sándor, Budapest V. kerületi önkormányzati képviselõje, Ürményi Ferenc, Ada község polgár-mestere és mintegy 250 moholi, adai polgár.
Mikola István beszédét mondja
Virágdíszben Szent István szobra
A mûsor a Szent György plébániatemplomban délutáni szentmisével kezdõdött, majd utána a tavaly felavatott, templomkerti Szent István emlékmû megkoszorúzásával folytatódott. A közönség ezután a vendégekkel együtt átment a Tito marsall utcában felállított színpadhoz, ahol mûvelõdési, szórakoztató mûsor kezdõdött.
Elhelyezik Ürményi Ferenc polgármester koszorúját
Sass Tamás és Rácz Szabó László fõhajtása
Ezt megelõzõen Sass Tamás házigazda, a MPSZ alelnöke, dr. Halzl József, dr. Bartal Sándor és Rácz Szabó László, a MPSZ elnöke mondott beszédet, majd Mikola István szólt az egybegyûltekhez, és ihletett szavait minden magyarok ünnepe, Szent István napja alkalmából a szent király megidézésével kezdte:
„Ha ez a nagy király ma itt megjelenne közöttünk, kemény feddésben részesítene bennünket. Az életmûve, a keresztény közösségépítés, a legnagyobb nemzeti kohéziós technológia bajban van ma a magyarság közösségeiben…”
„…A tudomány szerint legnagyobb bajunk, hogy elveszett a lelkierõnk. Elveszett Mohácstól Trianonig tartó csatákban, fájdalmakban, családok szétesésében, kesergésekben. Azt mondja a tudomány, hogy négy forrásból lehet ezeket az energiákat visszapótolni. Az elsõ ilyen nagy energiaforrás az identitás, hogy megvalljuk, hogy magyarok vagyunk. Hogy a magyar a magyarhoz jó arccal viszonyuljon, … és megélje azt a hatalmas kulturális örökséget, amit itt István király nagy életmûveként jellemeztünk…”
A nyugdíjasok egyesületének tánccsoportja
A második lelki energiaforrásként Mikola a szolidaritást, a harmadikként a családot, negyedikként pedig a hitet említette. „A hívõ embernek tud-nia kell – István király ünnepén nem árt ezt hangsúlyozni –, hogy a hitével, az imájával be tud avatkozni a sokszor megváltoztathatatlannak hitt világfolyamatokba. Hatalmas felelõssége ez az embernek, a közösségépítõ embernek.. Wass Albert néhány sora is az ember felelõsségére hívja fel a figyelmet:
Jól gondolja meg ki, mit cselekszik,/ Likasszák már az égben fönn a rostát,/ S a csillagok tengelyét olajozzák szorgalmas angyalok,/ És lészen csillagfordulás megint./ És miként hirdeti a Biblia,/ Megmérettetik az embernek fia,/ S ki mit vetett, azonképpen arat,/ Mert elfut a víz és csak a kõ marad./ De a kõ marad.
A kõ a nemzetlélek, a víz az életünk, amelyik elfut a kõ felett, formálja a követ, formálja a nemzetlelket, ahogy a tudós mondja: a kollektív tudatalattit.”
A moholi harmadikos Kúti Pityuka népmeséjével aratott nagy sikert
Most azonban fordult a kocka: az anyaországi magyaroknak van nagy szükségük a határon túli közösségekre. Ezekbõl meríthet az anyaország új erõt, új lendületet. „Nem adjuk fel a küzdelmet, ami a magyarság újraegyesítéséhez politikai felelõsségként is megfogalmazható. Itt ki is mondom, hogy a magyar állampolgárságnak a biztosításáról van szó, a kettõs állampolgárság intézményrendszerének a biztosításáról van szó… (Nagy taps)… A megoldás most már csak az lehet, ha a határon túl élõ magyar megkapja a magyar papírokat, a magyar jogosítványokat – a magyar állampolgárságot.” A mûvelõdési programból kiemelkedett Búrány Árpád középiskolás Reményik Sándor: Nem nyugszunk bele c. versének elõadásával, a csókai Rákóczi férfikórus, a moholi népmese-mondása, az adai Aranykapu, a zentai Thurzó Lajos Közmûvelõdési Központ, az adai Nyugdíjasok Szövetségének, a péterrévei Tisza Néptáncegyüt-tes és mások táncszámai.
Írta és fényképezte: Király János
