63 év ürügyén
KÖZÜNK A ZSIDÓKHOZ - V
- Befejező rész -

Az adai zsidóság régebbi és újkeletű történetében még sok felderítetlen rész van, de sok olyan adat, történet és tény is, amit helyszűke miatt most nem közölhetünk. Nincs olyan adai család, amelyikhez apai vagy anyai ágon ne lenne kapcsolható valamilyen zsidó történet, legenda vagy emlék. Népművészetünk, hagyományaink, irodalmunk át meg át van szőve zsidó motívumokkal, az Ada-moholi zsidó művészeknek, tudósoknak, orvosoknak pedig se szeri se száma.

Most is elmondhatjuk, hogy behozhatatlan veszteség a zsidók 1944-ben történt elhurcolása. Hisz beleszédül az ember a gondolatba, hogy milyen fejlett országgal, közélettel, iparral, közművekkel (könyvtárak, művelődési házak, épületek, gyárak, malmok, villanytelepek, vasútvonal, hírközlés, gyógyászat, stb.) rendelkeznénk ma, ha nem lett volna a két (három) háború, és ha a zsidóság a többi néppel háborítatlanul tehette volna a dolgát.
2007. nyarán azonban csak rögzíthettük a szomorú tényt, hogy ma Adán mindössze két zsidó él. Ők a Neuberger-család leszármazottai, és közülük Miklóssal – a tiszteletadás jeléül – meglátogattuk az adai zsidótemetőt, azt a községi emlékhelyet, amely híres és gazdag, de letűnt világra emlékeztet bennünket. A síremlékek kőoszlopairól legendás személyek nevei bukkantak elénk, az áldozatok hosszú-hosszú névsorát olvasva pedig maró hiányérzet fogdosta lelkünket.
Hogy emlékük megmaradjon, tovább éljen és emlékeztessen, cikksorozatunk befejezéséül fényképeken közreadjuk az adai zsidóság történetének temetői ereklyéit.

Neuberger Miklós az emlékműveknél

(Forrásmunkák: Dobos János kéziratai, Adai emberek visszaemlékezései, Ada-moholi Közlöny példányai 1903-ból)