RAKÉTAMODELLEZÉS
Sok volt a lõpor Bajkonurban
Az adai Pap Tibor a szerbiai válogatott tagjaként részt vett a rakétamodellezõk oroszországi világbajnokságán – A Tisza-parti modellezõ csapatban negyedik lett egy Nike-Cajun makettal.
Pap Tibor az idén már második nagy sikerét érte el a felnõtt modellezõk között. A nyár végén csapatban nyert országos bajnokságot csapattársával Stojan Mrðanov-Coleval és Varga Rolffal az ejtõernyõs rakétamodellek kategóriájában. Szeptember végén pedig kiválóan szerepelt a szerbiai válogatott tagjaként a 16. Rakétamodellezõ Világbajnokságon, melyet az oroszországi Bajkonurban rendeztek meg. Az adai Aeroklub ifjú és felnõtt modellezõi az idén különben is sikert sikerre halmoztak. Az év során megtartott országos versenyeken egyéniben és csapatban is több dobogós helyett szerzett ejtõernyõs rakéta- és vitorlázó repülõmodellekkel – az említettek mellett – Zoran Jakovljeviæ, Harmat Ádám, Szalai Péter, Szõke Imre és Balog Máté. Pap Tibor már hét éve tagja a felderítõotthonban tanyázó adai egyesületnek, amit iskolaidõben többnyire hétvégenként látogat meg. Ahogy õ mondta, „elmotyog” a klubban, a maketteket pedig otthon készíti, a családi házban, ahol a modellkészítéshez szükséges egyedi szerszámokat is õrzi. Hét közben ugyanis a szabadkai Mûszaki Fõiskolán tanul, villamosmérnöknek készül. Többször szerepelt már az országos válogatottban, az elmúlt évben részt vett a romániai EB-én, ezen harmadik lett az ifik között. Az oroszországi világbajnokságon azonban már a felnõttek között indult tizenkét másik szerbiai versenyzõvel, akik jól szerepeltek, hiszen a hét kategóriában nyolc érmet szereztek.
Pap az orosz ûrsikló elõtt
– A 16. Rakétamodellezõ Világbajnokság a rakétamodellezés történetének legszebb és egyben legnagyobb versenye volt. A tíznapos megmérettetésen összesen 25 ország 247 versenyzõje vett részt Bajkonurban – mondta az adai versenyzõ, aki az úgynevezett S-5, vagyis magassági rakéták kategóriájába indult egy Nike-Cajun szondahordozó méretarányos másával, ami 959 mm magas és 50 mm átmérõjû. – A megnyitó ünnepség látványos volt, a nézõtér teljesen megtelt a bajkonuri stadionban. A verseny mintegy 20 kilométerre zajlott a várostól, a sivatagban. A helyszínen a vendéglátók felépítettek egy miniatûr sátorvárost. Minden országnak volt külön sátora, ahol a modelleket készítettük elõ a kilövésre, emellett volt ebédlõ és posta, valamint virágokat és bokrokat ültettek a sátrak köré. Sõt, a terepet befüvesítették, talán ez a terület volt az egyetlen füves terület a sivatagban, emellett lelátót építettek a nézõknek. Bajkonur Ûrközpont Kazahsztán szívében fekszik, de közigazgatásilag az Orosz Federációhoz tartozik. A klíma sivatagi. Felhõ szinte nem is volt az égen, a modellek nagy magasságban is jól látszottak. A szél alig fújt, a terep sima, tehát ideálisak voltak a feltételek a versenyzéshez. A házigazdák pedig tökéletesen megszervezték a versenyt.
A versenyen aztán bebizonyosodott, legalábbis a háromtagú szerb csapat, köztük Pap Tibor számára, hogy néha egy borsószemnyi puskapor is nagy galibát okozhat, a levegõbe röpítheti a dobogós helyezésrõl szõtt álmokat. A magassági rakétamodellek kategóriájában ugyanis a bírák az elért repülési magasságot mérik, valamint a makett kidolgozását és a dokumentációval osztályozzák, ami tartalmazza a rakétáról készült leírásokat és fényképeket:
– Ha sikerül kilõni a makettem, akkor akár másodikak is lehettünk volna. Már a nagykikindai Vladimir Èipèiæ Nike-Cajun modelljében is túl sok lõport töltöttünk az indításhoz. Így a rakéta felrobbant, majd hasonló sorsra jutott az enyém is, pedig abba már kevesebb lõpor került. Végül eltaláltuk a megfelelõ mennyiséget, és a nova pazovai Miroslav Stanèeviænek sikerült fellõni 400 méter magasba egy másik Taurus-Tomahawk makettet. Ezzel megszerezte a harmadik helyett. A nagykikindai csapattársam egyéniben kilencedik lett, én pedig a tizenhetedik. Összesítésben negyedik lett a szerb válogatott. Elégedett vagyok az eredménnyel és a makett kidolgozásával. A bíráktól a megítélhetõ maximális 850 pontból 544-et kaptam – mondta a modellezõ, aki már az elkövetkezõ versenyekre koncentrál. Már a következõ makett elkészítésén gondolkodik, amihez gyûjti az anyagot. Az álma egy Ariane 1 méretarányos rakétamodell elkészítése, ami sok munkával jár, és temérdek pénzbe kerül.
Az adai fiatalember számára felejthetetlen élmény volt Bajkonur Ûrközpontban megtartott verseny. Mint mondta, érdekes volt, hogy városban az óriásplakátokon a reklámok helyett rakéták láthatók. A parkokban ûrhajózással foglalkozó mérnökök szobrai és rakéták másai díszelegnek, az utcák ezekrõl a személyekrõl vannak elnevezve. A város egy mesterséges oázis a sivatag közepén, ahol rendszeresen locsolják a fákat és a pázsitot, mert különben kiszáradnának. Az egész várost behálózzák felszín fölött futó vízvezeték csövek. Pap Tibornak nagy örömet okozott, hogy az egyik parkban egy eredeti Sojuz-rakétát láthatott. Azt viszont nagyon sajnálta, hogy nem láthatta a Sojuz indítását, amit a verseny elõtt egy nappal lõttek fel az ûrközpontból. De vigasztalódhatott más látványosságokkal, mert a szervezõk jóvoltából ellátogattak az Ûrhajózási Múzeumba és két kilövõbázisra, ahol többek között megtekintették az orosz ûrsikló, a Burán mását.
Pap Tibor utazását és versenyzését támogatta a községi önkormányzat, az adai I. és II. Helyi Közösség, a moholi Aggok és Nyugdíjasok Otthona, a Termometal és a Svetlana.
Csincsik Zsolt
