A MONÍLIA
A PRUNUS-fajokhoz tartozó csonthéjas–termésû gyümölcsfáink közül elsõsorban a meggyet, kajszibarackot és a szilvást károsítja a moníliás virágfertõzõ, de a cseresznye, õszibarack, mandula és a ringló virágai és fertõzõdhetnek. A moníliás barna rothadás kórokozójának spórája, megtelepedve a virág bibéjén a virágokat fertõzi. A virágfertõzést és gyümölcsrothadást okozó mikroszkópikus gomba-faj hazánkban ritkán kifejlõdõ ivaros alakjának a tudományos neve MONILIA LAXA, az ivartalan alak neve MONILIA CINEREA. Érdemes végignézni a fertõzés folyamatát. A monilia laxa faj sebparazita, a gyümölcsöt sebzéseken keresztül fertõzi. A kórokozó, az elõzõ évi fára száradt, vagy a földbe hullott moníliás gyümölcs-múmiában átkelve, hûvös, csapadékos idõben penész – párnácskákon nagy mennyiségben fejleszti a spórákat. A spórák a légáramlattal, széllel kerülnek a virágokra. A virágok moníliával való fertõzõdése hasonló módon történik, mint a megtermékenyülés. A gyümölcs fejlõdése akkor kezdõdik, amikor a virág bibére rákerült pollen csírázik, és fejlõdése közben bejut a magkezdeménybe, és azt megtermékenyíti. Ehhez az egészséges folyamathoz hasonlóan, nedves idõben a Monília spórája is megtelepszik a virág bibéjén, gombafonalat fejleszt és növekedése során, szintén eljut a magkezdeménybe. Elpusztul a bibe, a magkezdemény és megbarnulva lefonnyad a virág. Az elszáradt, fonnyadt virág nem hull le, párás körülmények között penészpárnákat figyelhetünk meg a sziromleveleken és a virágkocsányon. Általában ekkor vesszük észre a bajt, de sokszor még ekkor is fagykárra gyanakodunk. Természetesen elfagyhatnak a virágok, de a fagy elmúltával az elpusztult virágok lehullanak, a levelek, hajtások azonban tovább fejlõdnek. Ezzel szemben a moníliás fertõzés miatt elpusztult virágból a kórokozó tovább fejlõdve a virágkocsányon át bejut a vesszõbe, és a levelek, hajtások is elhervadnak. Második évben már az ágak is száradnak, mutatva a kórokozó útját a korona belseje felé. Csapadékos tavasz megsokszorozza a járványveszélyt.
Vegyszeres és mechanikai védekezés elmulasztása esetén, az elsõ évi moníliás fertõzés a következõ évben ismét moníliás fertõzés követi. A második évben azonban kettõs fertõzést tapasztalhatunk. Csapadékos idõben, védekezés hiányában ismét fertõzõdnek a virágok, de belsõ fertõzés is fokozza a bajt. Azokon a fákon, ahol erõs metszéssel nem távolították el a fertõzött hajtásokat és vesszõket, ott a vesszõk belsõ szöveteiben tovább növekvõ gomba – fonál sorban pusztítja az elõzõ évben egészségesen maradt vesszõkön fejlõdõ virágokat is. A vesszõkön kicsorduló mézcseppek felhívják a figyelmet a betegség súlyosságára, de ezt a belsõ fertõzést permetezéssel már nem lehetett megállítani. Ahol a mechanikai védekezést, a fertõzött vesszõk levágását nem végzik el, ott hatástalan marad a legdrágább, leghatékonyabb készítménnyel, több alkalommal végzett permetezés is. A fertõzés erõssége, a pusztulás mértéke a virágzás alatt bekövetkezõ idõjárási tényezõktõl, a hõmérséklettõl és a csapadéktól függ.
A moníliás fertõzésnek tulajdoníthatjuk, hogy pusztuló meggyfákat látni országszerte, házikertekben és falusi utcákon egyaránt. Mit lehet tenni, vágjuk ki a gyümölcsfákat? - kérdezik a kertészek. Nagyon fontos a fertõzött növényi részek mielõbbi levágása, mert amennyiben a fertõzött virágokat nem távolítjuk el, akkor a kórokozó bejut a vesszõbe, ha idõben nem vágjuk le a száradó vesszõket, akkor a kórokozó bejut az ágakba. A száradó vesszõket, ágakat vissza kell vágni, még az egészségesnek látszó részbõl is egy darabot le kell vágni, mert abban is benne lehet a MONILIA LAXA micéliuma és belsõ fertõzést indíthat el.
Sterbik Ildikó
