Az adai kincslelet tudományos feldolgozása

    „Egyre inkább biztos vagyok benne, hogy ez nem a szokásos elrejtett családi kincs. Azok összetétele ugyanis más, mindenféle ékszerből van 1-2 darab, meg pénzek is, és sohasem ilyen nagy számúak, legfeljebb 5-10 darabosak. Itt viszont egy csomó (majd 100) gomb, sok közöttük az egyforma. Van egy csomó díszes hajtű, és vannak egyforma melltűk. Tehát úgy gondolom, hogy ez nem családi kincs, hanem egy „boltos” elrejtett készlete. Ez viszont unikum: ilyet még Szerbiában ebből a korból nem találtak”

Wicker Erika

    Lapunk 55. számában már írtunk az adai kincsleletről, amit Tormás István talált meg 1966-ban az adai Nagy úton az ötödik dűlőben lévő valamikori gémeskút közelében. A lelet rendkívüli értéket képviselt, mintegy 200 darab különféle ékszerből, gombokból állt, a megtaláló végül is átadta a zentai múzeumnak. Mindez 1967 elején történt, de azóta nem sokat hallottunk a leletről, noha szakkörökben igen magasra értékelték, különösen régészeti szempontból. Arról sincs tudomásunk, hogy ezt a leletet valaha is feldolgozta volna valaki idehaza, azaz behatóan tanulmányozta volna keletkezését, idejét, esetleg hogyan és miért került éppen a Nagy útra a kút közelébe. Számtalan kérdés maradt tisztázatlan azonkívül, hogy a véletlen megtalálás módjáról, a lelet jelentőségéről, értékéről készült néhány tudósítás, újságcikk az akkori napilapokban.
    Ám úgy tűnik most új fordulatot vett a kincslelet. A kecskeméti Katona József Múzeum rendkívüli érdeklődést tanúsít iránta. Egyik munkatársa WICKER ERIKA régész, főmuzeológus ugyanis doktori disszertációját az észak-bácskai hódoltságkori régészetből írja, és ez a lelet szorosan összefügg az eddig feltárt és ismert leletekkel melyeket ezen a területen találtak, ám számbelileg egyik sem közelíti meg az adait. Épp ezért tartotta rendkívül fontosnak és érdekesnek, hogy külön foglalkozzon ezekkel az adai kincsekkel, a lelet feldolgozása végül is része lehet doktori disszertációjának.
    Habár nincs birtokomban Wicker Erika életrajza, eddigi munkásságának teljes áttekintése, a rendelkezésemre álló anyagokból illik elmondani róla, hogy az említett Kecskeméti Múzeum régésze és főmuzeológusa néhány évvel ezelőtt a Megyei Múzeum igazgatója, számos tudományos értekezés szerzője és kiadója, önálló régész, ásatásvezető, több önálló kutatást-ásatást vezetett. Szakterülete, amin jelenleg is dolgozik, a délszláv régészeti leletek tanulmányozása, feltárásuk, nem utolsósorban publikálásuk. Legjelentősebb önálló munkái (csak néhány): A katymári XVI-XVII századi szláv temető, Muzulmán elemek a hódoltság kori szlávok temetkezési szokásaiban, Adatok a hódoltság kori délszlávok temetkezési szokásaihoz, Észak-Bácska a hódoltság korában (a Bács-Kiskun Megyei önkormányzat múzeumi szervezetének évkönyve, Cumania 17-20), továbbá, Bácsalmás-óalmás későközépkori szláv temetője, A hódoltság kori balkáni népesség régészeti hagyatékának felkutatása, valamint számos más, a régészettel kapcsolatos tanulmány, bemutató, tájékoztató, kiállítás-rendezés, múzeumi kiadványok szerkesztése stb.

A kincslelet egy-egy példánya

    Erika magára vállalta az adai kincslelet teljes feldolgozását, tudományos magyarázatot készítve minden részletéről. Ennek kapcsán ez év október 5-én eljött Adára, hogy láthassa és meggyőződhessen a lelet színhelyéről. Ebből az alkalomból készült vele a következő beszélgetés:
    Ezek szerint Ön valamilyen úton tudomást szerzett az adai kincsleletről. Szeretném, ha bővebben megmagyarázná, hogyan jutott ezekhez az adatokhoz?
    - Tulajdonképpen véletlen, vagy majdnem véletlen volt. A doktori disszertációmat az Észak-Bácskai hódoltság kori régészetből írom, és ennek kapcsán feldolgoztam egy nagyon régen feltárt temetőt a katymári téglagyár helyén, ami a XV-XVI században létesülhetett. Volt ott egy pár gyönyörű fülbevaló. Azon túlmenően, hogy mindezt a disszertációmban fel szeretném dolgozni, elkezdtem kimondottan ezzel a fülbevalóval foglalkozni, amiről már külön cikket is írtam. Kutatásaim során bebizonyosodott, hogy ez a katymári fülbevaló szerbiai eredetű, így tovább kutattam, kerestem a leleteket a sírokban, különösen a hasonló szerbiai eredetűeket. Egyik szegedi kolléganőm, Balog Csilla, aki szintén gyűjt a környéken, csak ő az avar korból írja a disszertációt, volt a zentai múzeumban, ahol meglátta az adai kincsleletet, és tudta, ez az, ami engem érdekel. Lefotózta a fülbevalókat, és elküldte nekem. Ezek voltak az első lépések, így kezdődött az ismerkedés az adai lelettel. Azonnal írtam Pejin Attilának, a Zentai Városi Múzeum igazgatójának, az ékszerekről érdeklődtem, és azóta is levelezésben vagyunk egymással. És most jön az, hogy hogyan kerültem Adára?

Wicker Erika a lelet színhelyén

    - Ez borzasztóan egyszerű dolog volt, hála az Internetnek. A keresőbe beírtam Ada, adai kincslelet, és azonnal kiadta az ön cikkét, ami a Családi Körben jelent meg. Elolvastam, és láttam, minden olyan, ami engem érdekel, benne van, hisz nagyon alapos munka volt. Ám mégis úgy gondoltam, hogy jobb ilyenkor a személyes ismeretség, ezért most a Vastag János nevet kerestem a kereső segítségével. Ezúttal egy szerkesztőséget találtam (most meg nem mondom melyiket), ahol már e-mail cím is volt. Jelentkeztem a címre, és pár nap múlva kaptam a választ Jánostól. Mindez a nyáron, augusztusban történt. Hát így kezdődött és így kerültem ide. Most 2005. október 5-e du. három óra húsz perc, és annyira itt vagyok Adán, hogy kint vagyunk Jánossal a lelet színhelyén, a Nagy úton. Előtte Zentán, a múzeumban végigfotóztam a kincseket.
    Mikor kerül feldolgozásra a teljes anyag?
    - Erre nem tudok pontos választ adni, előbb a disszertációmat kell megírnom. Terveim olyanok, hogy az adai kincsleletet szeretném részletesen feldolgozni, majd Kecskeméten, Baján vagy bárhol másutt kiállítani. Meg kell jegyeznem, hogy a feldolgozása úgy lenne szerencsés, ha mindkét nyelven – magyarul és szerbül – készülne el a tanulmány.
    Ez a lelet tehát még nincs feldolgozva?
    - Tudtommal nincs, és nagyon csodálkozom, hogy ilyen nagy lelet még nincs publikálva. Első látás után előzetesként elmondhatom, hogy a legértékesebb darabok a fülbevalók (egy pár), majd a ruhadísztűk – ezek viszonylag ismert típusok, nagyon sok, több tucat füles gomb, majd több mint húsz ún. tekerőtű, amiknek a végén gyönyörűen díszített óriási gömbök vannak. Van még két gyűrű, vésett fejűek, valamint három pár érdekes tárgy, amit csak nehezen ismertem fel – ezek a páros ruhakapcsok. Van ott még kőberakásos lapos dísztű, és a nem kiállított 60-70 gomb. Különben mind ezüstből készült.
    Melyik korból származhatnak ezek az ékszerek?
    - Amikor a lelet koráról beszélünk, három dolgot kell figyelembe venni: 1. a készítési, 2. a használati és 3. a földbe kerülési idejét. Az első lépés mindig a keletkezési idő megállapítása, mert 200 évvel előbb is keletkezhetett, mint ahogy a földbe került. A használati ideje lehet, hogy csak egy generáción át tartott. Ez esetben nehéz megállapítani az eredetét, különösen ezeknél a típusoknál, mert hasonlóak kerültek elő Glogonjnál, Dubovacon, Pancsevón, Veliko Gradistén. Egy biztos, legalábbis, ami most annak tűnik, hogy Szerbiából északra vándorló család generációkon keresztül összegyűjtött kincséről van szó, amit valamilyen módon gazdagítottak ezekkel a rozettás ruhagombokkal, melyeknek semmi közük nincs az ékszerekhez. Készítési helyük pedig lehetett Közép Szerbia déli része, ill. Koszovó északi határai. A Dunán még átkeltek, de ott már valami miatt (általában harcok) elrejtették a kincseket, amiért már nem tudtak visszamenni. Az ilyen események mindig arról szólnak, hogy kimegyünk a határba, és a nagy körtefa alá elássuk a kincset. Az egész család tudja, hol áll a nagy körtefa. Ám a család kihal, senki nem jön vissza érte a nagy körtefához, hogy kiássa a kincset. Ez nemcsak az adaira, de az összes ilyen nagy leletre vonatkozik. A mi kincseink tehát a XVI. században (az 1500-as évek végén) készülhettek, és valószínűleg a XVII. század közepén rejtettél el őket.
    Erika még elmondta azt is, hogy reményei szerint a jövő év tavaszán lát hozzá az adai kincslelet feldolgozásához, miszerint jövőre már, ha minden igaz, kezünkbe vehetjük az adai kincsről szóló tanulmány-füzetet.