Nehéz helyzetben a Pongó

    Pongó Állatvédő Egyesület helyzete bizonytalan a jövő szempontjából. A jelenlegi háznál, ahol vannak, nincs áram, esőzések alkalmával hatalmas a sár, az épület romos, életveszélyes állapotban van, kevés a kutyaház. A törvény értelmében a községben kötelesek lennének biztosítani egy befogadó helyet, ahová terveik szerint még több kutyát tudnának befogadni. A polgármestertől ígéretet kaptak arra, hogy amennyiben lehetséges lesz, kapnak egy erre alkalmas területet, házat. A 2014-es évben kaptak anyagi támogatást az adai Első, Második Helyi közösségtől, a moholi helyi közösségtől, valamint az önkormányzattól is, amelyekből vakcinákkal látták el a kutyákat, és drótokat vettek. Természetesen köszönet illeti mindazon polgárokat, akik valamilyen úton-módon segítik az egyesület munkáját, április hónap folyamán pedig Bognár Róbertnek köszönhetően egy nagyobb adományhoz jutottak, amely tartalmazott chip-leolvasót, párnát, plédeket, játékokat, illetve elkezdték az új kutyaházak építését. Az egyesület 2013 óta létezik, lassan két éve. A facebookon való részvételnek köszönhetően sokan figyelemmel kísérik az egyesület tevékenységét, igyekeznek tájékoztatni elkóborolt kutyákról. Azonban kevés az aktivista, Laták Zsuzsannán kívül köszönet illeti Kazinczi Klárát, Bozsóki Róbertet, Nagy Laurát, Mašulović Gorant, Szollár Erzsébetet, akik a legaktívabbak, de szükség lenne még több tenni akaró, segítő kézre. Ételmaradékot kaptak már a Fausto és Laguna vendéglőből is, de szükség lenne még több élelmiszerre, hiszen az ott tartott kutyákat etetni kell, és önköltségből ezt nem lehetne fenn tartani. A kutyák chipelése is kötelező, és abban reménykednek, hogy ebben is segíthet majd az önkormányzat. Abban az esetben lenne kevesebb kóbor kutya az utcákon, ha betartanák a törvényt, és megbüntetnék azokat, akik kidobják kutyáikat, és sorsukra hagyják őket. Az elmúlt két évben körülbelül 75 kutyát sikerült örökbe adniuk, azonban fontos, hogy csak olyan személyek vállaljanak kutyust, akik felelősségteljesen el tudják látni, és valóban törődéssel fogadják be.

Gecse Attila