A moholi nyugdíjas-egyesület húsvétja

    Hol szokták megszegni a sonkát? Kérdezte édesapám, amikor körbeültük az ünnepi asztalt. Igyekeztünk megválaszolni a kérdést, de egyikünknek sem sikerült. Amikor kifogytunk a lehetőségekből, ezt mondta: Ott, ahol van! – mesélte gyermekkori élményeit Farkas Ilona kiállító, a moholi nyugdíjas egyesület hagyományos húsvéti tárlatán. – Annak idején megtanították nekünk, mit jelképez a sonka, mit a tojás, a kolbász és a torma a feltámadás ünnepén, mindezt vallásos mélységgel. Akkor még másról szólt ez az ünnep.
    A kikelet beköszöntével a moholi nyugdíjas-egyesület tagjai tavaszi díszbe öltöztették az Idősek napközijének székházát. Mivel az egyesület fontos feladatnak tekinti a hagyományok ápolását, és a népszokások felelevenítését, ezért a kiállítás nagyszerű lehetőséget nyújtott a húsvéti ünnepkör jeles napjainak és az ehhez kapcsolódó szimbólumok bemutatására.

    Hagyományaink ápolásán kívül a kiállítás célja a megújuló természet szépségeinek bemutatása, és az átélt élményeink felelevenítésének öröme. A tárlat az egyesület munkatervének része, amely az idén is megvalósult  – mondta Zsótér Mihály, az egyesület elnöke  – A húsvéti ünnepkör hagyományait és kuriózumait mutatjuk be, és a régi húsvéti hagyományokról, népszokásokról is tudomást szerezhetnek a látogatók.
    Aktívak az egyesület asszonyai. Odaadóan és szeretettel készítették ez alkalommal is a tárlat összeállítását – szólt hozzá Zsótér Ida.
    A zsibongó tarkaságban gyakran elfelejtjük, mit is ünneplünk húsvétkor – folytatta Misi bácsi –. Gyermekkoromban jártunk misére, és húsvétkor sem volt ez másként, mert a sonkát nem volt szabad megkóstolni feltámadás előtt. Amikor hazaértünk a miséről, édesapám szentelt vízzel hintette meg, és csak azután szelt belőle. Az imádságot komolyan vettük akkoriban, nemcsak bemagolt szöveg volt a számunkra, hanem valóság.
    Rendezvényünk hagyományőrző jellegét a nagyszüleinktől tanult készülődés ihlette, és amit unokáinknak mutatunk és tanítunk – adta hozzá Fehér Ilona. Azok a hagyományos ételek is előkelő helyet kaptak a kiállításunkon – szólt Fekete Róza –, amelyek minden húsvétkor az asztalunkra kerülnek: a herelevéllel díszített hagymahéjjal festett tojásoktól a viasszal írt hímes tojásig elkészítve a locsolkodók ajándékaként.

    A nyugdíjas asszonyok újra kitűnőre vizsgáztak – olvasott Bózsó Erzsébet a tárlat vendégkönyvéből egy ezzel a mondattal kezdődő beírást, mely kitartásukat, szorgalmukat és ötleteiket dicsérte időt, munkát és anyagi javakat nem sajnálva, és amely humánus jellegű is, hiszen a kiállítás zárásával a kiállított ünnepi süteményekből csomagokat készítenek, és rászoruló idős társaiknak ajándékozzák.
    A moholi nyugdíjas egyesület kiállításával kívánt kellemes húsvéti ünnepeket.

Lajkó Szilvia