FIATALOK ÍRJÁK
A környezet meséje
Egy nap úgy döntöttem, hogy sétálok egyet.
Mihelyt kiléptem a házból, szembeötlött az utca piszkossága. Láttam már trehányabbat, de nem sokat. Felsóhajtok:
– Jaj, de sok szemét van itt!
– Erről nem mi tehetünk! – szólalt meg egy hang.
– Te ki vagy?
– Itt állok melletted!
– Pedig nem látlak!
– Én vagyok az Öreg Dió. – Felnéztem és rájöttem, hogy egy fa beszél hozzám. – Ők pedig a testvéreim: Kis Dió, Nagy Dió, Magas Dió, és Pici Dió. Bemutatom a barátaimat is: Fehér Nyír, Magas Nyír, Fekete Fenyő, Öreg Gesztenye, és Illatos Hárs. Mi próbáljuk meg szebbé tenni ezt az utcát. Ez persze nehéz feladat. Főleg, ha ti, emberek így eldobáljátok a szemetet.
Ezután a bokrok is megszólaltak. Kisebbek voltak, mint a fák, de sokkal hangosabbak. Az örökzöldek között néhány lombhullató is akadt. Az előbbiek szépen zöldelltek. Az utóbbiak elég satnyán néztek ki, mert a leveleiket már régen lehullatták.
Nekünk a legrosszabb. Alánk bedobálják az üres üvegeket, zacskókat, papírokat. Pedig senkinek se ártottunk.
Hogy felviduljak, elindultam a Tisza felé. Mikor leértem, szomorú látvány fogadott. Mindenféle eldobált szemét. A vízben üres palackok. Ez nagyon lehangolt.
– Nézd meg, mit tettek velem!
Ránéztem a Tiszára. Ő beszélt.
– Teledobáltak mindenféle hulladékkal. Milyen sors ez? Minden rokonomat és barátomat megfertőztetek! Ezt érdemeljük?
– Nem! De én mit tehetnék ez ellen?
– Ne szemetelj, és védd a környezetedet!...
– Oszi! Ébresztő! Elkésel az iskolából!
Mikor helyreállt az agyműködésem, rájöttem, hogy az egész egy rossz álom volt. Hasonló a helyzet, de azért nem ennyire szörnyű. Ezért kell összefognunk, hogy egy jobb jövőt hozzunk létre a következő generációk számára.
Csuvik Oszkár 7.c
Cseh Károly Általános Iskola
(Archívumból)
Mentsük meg a fákat, madarakat, folyókat!
Sok ember nem veszi figyelembe, hogy mennyire veszélyezteti környezetét avval, ha eldobja a hulladékot. Nem gondolkozik el azon, hogy ez milyen következményekkel jár.
A fa sok utcát, kertet tesz széppé. Élőhelyet biztosít az állatoknak, és oxigént termel. De ezt sokan nem becsülik és elpusztítják avval, hogy kivágják őket, és tűzifának, vagy éppen bútorok készítésére használják fel. Egyrészt ez jó dolog is, mivel megvéd minket a hidegtől, és van mivel berendeznünk a házunkat. De nemcsak a fák kivágása teszi csúnyává a természetet, hanem a gyárak, melyek kéményéből mérgező füst áramlik és ennek a hatására a virágok, a bokrok és más elhervadnak. Régebben minden szebb volt, de most.., most több gyárat üzemeltetnek és ez nagyon káros minden élőlényre. Mi lenne, ha egy cseppet sem foglalkoznánk környezetünkkel. Erre könnyű a válasz: mindenhol szemét lenne, a folyók piszkosak lennének, és még sorolhatnám, ez majdnem így is van. De hála Istennek vannak olyan emberek, akik evvel törődnek, összejönnek, és csoportosan összeszedik a szemetet, felsöprik az utcákat, új növényeket és fákat ültetnek el. Ezt én nagyon becsülöm.
Egyszer az iskolából hazafelé menet vásároltam egy csokit. Ahogy kibontottam, a csomagolást el is dobtam.
– Miért dobtad el?! Tudod, milyen sokat segítenél azzal, ha ezt a szemetet most felvennéd, és eldobnád a hulladékgyűjtőbe?! – szólt rám egy öregasszony.
Visszafordultam, és felvettem a papírt. Úgy éreztem, valami jót cselekedtem. Azóta odafigyelek, hogy ne szemeteljek az utcán.
A tévében sok reklámot látunk az újrahasznosítással kapcsolatban. Szerintem ez nagyon hasznos dolog, és csak szervezés kérdése az egész.
De nem csak ez a gond, hanem a madarak védelme is. Sokan lelövik őket, vagy megfosztják az élőhelyüktől. Meg ne is beszéljünk a folyókról, melyekben még régebben fürdeni lehetett, most pedig piszkosak, teli halakkal.
Sokat segítene, ha összetartanánk, és megmentenénk a Földet, mert mi is ennek a bolygónak a részei vagyunk, és saját magunkat veszélyeztetjük, ha nem vigyázunk rá. Szerencsére ezt mind többen felismerik és harcolnak is érte.
Hodik Rita 7.c osztály
Cseh Károly Általános Iskola
(Archívumból)
